Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor):
2741 tanulmányozás után azt hiszem, másokban is komoly aggályok merülhetn ek fel, hogy ez a kérdés nem igényele sokkal részletesebb törvényi szabályozást. Egyébként a kincstári intézmény bevezetésével kapcsolatban jó lett volna, hogyha kapunk valami elemző értékelést. Most ha mégis született, akkor elnézést kérek érte, nem juto tt el, de ha jól gondolom, nem nagyon született. Pedig már tavaly e tárgyú vitában itt fel lehetett vetni - és módomban is volt szóvá tenni , hogy azért a nettó finanszírozás rendszere nem olyan egyszerű a költségvetési szervek esetében. Hogy a nettó fina nszírozás rendszere milyen likviditási problémákat okozhat, hogy mi volt a helyzet korábban, hogy az úgymond bruttó finanszírozási rendszerben a késleltetett fizetések hogy hidaltak át olyan problémákat, amelyeket egyben el is fedtek - jóllehet a késleltet ett fizetések, valamint az a helyzet, hogy sok költségvetési szerv társadalombiztosítást sem fizetett, elfedte a valódi problémát. A kincstári rendszer bevezetése - én úgy érzem - tavaly nem történt azzal a gondossággal, amit az intézmények működéséhez fűz ődő érdek egyébként joggal igényelhetett, hogy valóban ezen a területen likviditási megfontolásokból milyen helyzet alakul ki. A másik maga az eladósodás. Az intézmények eladósodása, most már tudjuk, egy beállott állapot. Ha egy ilyen rendszerben és ilyen súllyal merül fel ez a probléma - hisz van, aki 30 milliárdig, van aki 100 milliárdig is elmenne a rejtett adósság, a késleltetett fizetések, a nem fizetett számlák és hasonló körben, én ezt nem kockáztatom meg most ennél pontosabban saccolni, de hogy jele ntős összeg, az egészen biztos. Akkor valóban végre már el kellett volna végezni azt a kontrollt, hogy mely funkció szűnik meg, és mely funkciót kell dotálni, mert valami oknál fogva mégis fontos, hogy működjön. Mert a harmadik elem, a "takarékoskodjunk jo bban"féle elem, úgy hiszem, ennek nagyon üdvös követelménye, ez természetes, és szigorúan is kell venni. Csak ennek a problématömegnek, gondolom, a 90 százalékát nem teszi ki. Na most, nem történnek döntések. Hát nagyon jól látjuk, hogy az egészségügyi re form milyen nívón van. Nagyon jól látjuk, hogy kórház megszűnik, tüntetés van, mégsem szűnik meg, egy másik szűnik meg, az ágyszámok. Nem születnek meg az alapvető döntések, de megszületik a kincstári biztosi intézmény. Ki tudja, hogy abban a modellben, am elyben még ráadásul az is tarkítja intézményeink működési feltételeit, hogy sok esetben rápréselődik az önkormányzatokra, mármint hogy ők oldják meg, mondjuk az iskolájukat zárják be, hogy a körzetesítés torz gondolata ismét uralkodó tényező legyen hazánk oktatáspolitikájában. Milyen okokra vezethető vissza, hogy előtte nem tisztázódnak azok a kérdések, amelyek a költségvetési finanszírozást is sokkal egyértelműbb helyzetbe hozzák? Hát itt bizonytalanság, tétovaság, döntések visszavonása, elhangzott ígérete k, itt politikusi mondat hangzik el valamely vidéki településen, és megnyugtat, és két hét múlva egy ellenkező döntés érkezik ugyanoda. Miféle rendetlenség alakul ki a kormányzati munkában, amire aztán kialakul egy helyzet, és arra nem az alapvető ok megol dása lesz a döntő, hanem egy biztosi intézmény, amelyről ráadásul nem tudjuk, hogy miként fog működni. Hát nincs időm, én sajnálom, a nullás állományban megfontolást javasolok a kormánynak. A nullás állomány átértékelésével kapcsolatos költségvetési terhek - én úgy hiszem - túllépik a realitás határait. Itt valaki nem fontolta meg eléggé, hogy az adott tárgyév és a tárgyévhez kötődő kötelezettségek mit bírnak el. Itt valami rohanás van, egy erőltetett, túlzott intézkedés, és nem tudom egészen pontosan, hogy miként fog a kincstár viselkedni épp az államadósság újszerű kezelésével kapcsolatban - akár csak valóban az államadósság másodlagos piacán milyen szerepkört fog majd de facto és valóságban betölteni. Köszönöm. (Taps.) (11.30) ELNÖK (dr. Fü zessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Bogár László képviselő úrnak, Magyar Demokrata Néppárt.
