Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 11 (223. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
2689 hitelezzen. Erre nincs válasz, pedig biztos, hogy történtek ilyenek, mert a kisvállalkozók valóban nem tudnak hónapokig ígéretekből élni. És most itt vagy unk a konszolidáció utolsó utáni pillanatában. Itt vagyunk, most már belátta a kormány, hogy amit hónapokon keresztül mondogatott, hogy majd a kétmilliárddal megoldja a kérdést, most már rájött, hogy mégse fogja tudni megoldani, most már négymilliárd forin tot tervez, ugyanakkor azonban egy dologra még mindig nem válaszolt: miből fogják azok az intézmények visszafizetni a hitelt, még akár kamatmentesen is, akik a jelenlegi havi működési költségvetésükből hiányt termelnek? Miből fogják jövőre kitermelni azt a többletet, amiből nemcsak a havi betegellátást, hanem majd még az akár kamatmentes hitelt is visszafizetik? Erre nincs válasz, erre csak egy válasz van: az, hogy ugyanez a négymilliárd forint mint hiány meg fog jelenni, tisztelt képviselőtársaim, mert az intézmények nem fogják tudni visszafizetni ezeket az összegeket a jelenlegi társadalombiztosítási költségvetésből, és ahogy elnézem a '97. évi költségvetést, abból sem fogják tudni visszafizetni. Az már csak egy érdekes kérdés, hogy mitől halmozódott fel e z a hiány. Annak az elemzését sem hallhatjuk, nagyon értékelném, hogyha adott esetben mondjuk elmondaná a Pénzügyminisztérium, hogy véleménye szerint mitől halmozódott fel az egészségügyi intézményekben ez a hiány. Vajon valóban úgy gondolják, hogy ezek ga zdálkodási problémák? Hiszen átvilágították az intézményeket, csak az kerülhetett be a konszolidációba, akinek megvizsgálták és tényleg megalapozottnak találták az igényét. Akkor nem kellenee talán elgondolkodni azon, hogy hosszú távon mi a megoldás? És v an még egy dolog. Vannak itt olyan intézmények, kérem, akik a rosszul megállapított finanszírozási rend miatt kerülnek ilyen helyzetbe. És ez nagyon tökéletes példa: ott van a mintakórház, a Balassa János Kórház, amelyiket átalakított a korány óriási nagy dérreldúrral, hogy kérem itt krónikus és ápolóellátásra szükség van, csökkentsük az aktív ágyak számát - igen, egy aktív kórházat megszüntettek, amíg aktív kórház volt, nem volt egy fillér hiánya sem. Aztán átalakították krónikus és ápolóotthonná, és úgy állapították meg a finanszírozását, hogy az egy betegre jutó rezsiköltség 2100 forint havonta, és az ápolás esetben 1400at fizet a társadalombiztosítás, krónikus esetben pedig 2000et. Minden betegre, minden egyes ápolási napon, kérem, automatikusan terme lődik a hiány, mert nem lehet másképp a legminimálisabb vagy legnagyobb takarékosság mellett sem megoldani. Erre sincs megoldás és most az átalakított, nagy dérreldúrral beharangozott mintakórházat kérem, be akarják zárni, úgy látszik még sincs szükség kr ónikus és ápolóotthonra. Miről szól ez az egész egészségügyi átalakítási hercehurca? Nem hiszem, hogy valamelyikünk tud még erre válaszolni, a szlogeneken kívül, amiket persze mindennap 600szor el lehet mondani. Ésszerűsítjük, racionalizáljuk, leépítjük, átalakítjuk az egészségügyet. De hogy mi mögötte a valóság, azt ilyenkor általában nem szokták megnézni. Ezek a dolgok jellemzik a valóságot, kérem. Ha ezt a folyamatot rosszul csinálják, akkor többe kerül, mintha bele se fogtak volna. A következő kérdés a kockázatkezelő. Ja, még egy dolog erről, rendkívül érdekes. Ugye, most az történik, hogy a fölhalmozódott adósságot a kormány egy összegben akarja kifizetni a szállítóknak és a hitelezőknek, vagyis egyre szélesebb ívben szakadnak el a kórházak finanszíroz ási valóságától. Igen, tisztelt képviselőtársaim, a kórházak a pénzt, betegforgalomarányosan kapják. Ez a finanszírozási rend, és most abban a kórházban, ahol a betegforgalomarányos hiány felhalmozódott, ott kifizetik az adósságot a szállítónak, abban a kórházban pedig, ahol betegforgalomarányosan sikerült még mindig jól gazdálkodni, és nem halmoztak föl hiányt, azok a kórházak semmit nem kapnak. Miben teremt ez érdekeltséget, tisztelt Pénzügyminisztérium? Végiggondoltae, hogy vajon nem abban teremtie meg az érdekeltséget az egészségügyben, hogy nyugodtan lépjék túl a kereteket, mert amikor csődbe kerül a kórház, úgyis meg kell mentenie a kormánynak, hiszen nem engedheti meg a kormány, hogy egészségügyi intézményeket ilyen pénzügyi okokból bezárják. Nem mérték ezt föl, tisztelt képviselőtársaim. Ezt most nem azért mondtam, mintha úgy gondolnám, hogy a tartozást felhalmozó kórházak a rossz gazdálkodás miatt kerültek ebbe a helyzetbe, hiszen maguk a vizsgálatok is azt igazolták, hogy ez nem így van. De azé rt mégiscsak
