Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 11 (223. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
2686 készített indoklás tömören csak ennyit közölt, hogy - idézem: "E bevétel elérése külö nböző, döntő mértékben kormányzati intézkedéseket követel." Viszont késve került sor ilyen intézkedések meghozatalára. Arról ugyan a költségvetések rendszeresen hallgatnak, hogy valójában mekkora a tényleges kinnlevőség, illetve honnan ered a költségvetési beszámoló, ugyanis rendre a behajtás fokozódó szervezettségére hivatkoznak. E szerint 1993ban 89,7 százalékos, 1994ben 92,5 százalékos, illetve 1995ben már 96,2 százalékos volt. Az 1996. évi társadalombiztosítási költségvetés tervezésekor további kétsz ázalékos romlást vettek figyelembe. Ha ezek az értékek valósak, akkor egyáltalán nem érthető, hogy honnan is származik a rendkívüli nagy hátralék, amelyre az 1996. évi tervet alapozták. Az előzőkben elmondottakat is figyelembe véve a pótköltségvetés adatai ugyancsak alig érthetőek. (19.40) A költségvetési törvényben rögzített bevételi értékek a járulékbevételeknek már az összes, az éves realitásoknak megfelelően korrigált értékét tartalmazták, azaz az 1995. évi tényleges értékekhez képest 14 százalékos növe kedést fogalmaztak meg. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat által megfogalmazott pótköltségvetés indoklása egyértelműen állítja, hogy - idézem: "a bevételi oldalon meghatározó jelentőségű, rendszeres járulékbevételek lényegében az előirányzatnak megfelelő teljesítést mutatnak", illetve megállapítja, hogy "a kereseti dinamika a tervezéskor feltételezettnél erőteljesebb". Ezek után teljesen nyilvánvaló, hogy a Pénzügyminisztérium 7 milliárd forinttal alacsonyabban állapítja meg a pótköltségvetésben a rendszer es járulékbevételeket, mint ahogy azt a költségvetési törvény megadta. A behajtásból származó várható bevételekhez hasonló módon 11 milliárd forinttal csökkentek. Különös módon az Egészségbiztosítási Önkormányzat még mindig megvalósíthatónak tartja a koráb ban tervezett behajtási összegeket, így egyáltalán nem tudható, hogy milyen alapon történt a csökkentés értékének a meghatározása. Ha az alapokat különkülön vizsgáljuk, még érdekesebb képet kapunk: a törvényjavaslat indoklása elmondja, hogy a pótköltségve tésben foglalt változásokat a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elfogadta, míg az Egészségbiztosítási Önkormányzat nem. Ez utóbbi ragaszkodott a saját változatához. A nyugdíjbiztosítás területén a költségvetés eleve veszteséget tervezett. A nyugdíjkiadások a törvényjavaslat szerint az alacsonyabb nyugdíjemelés, illetve a központi költségvetésből fedezett egyszeri nyugdíjfizetés hatására mintegy 6 milliárd forinttal alacsonyabbak a tervezettnél. Bár ezt a tervezett hiány fedezése érdekében a kincstári számla i génybevétele 1,5 milliárd forinttal csökkentette. Az említett bevételi csökkentés viszont 11 milliárd forinttal érinti a bevételi oldalt, így a hiány végső soron 5 milliárd forinttal nő. Mivel a hiányt végül is a költségvetésnek kell rendeznie, az önkormán yzat nem mondott ellent. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat ezzel szemben nem értett egyet a Pénzügyminisztérium javaslatával. Valószínű, ha itt pusztán a bevételi irányzatok csökkentéséről lenne szó, nem tiltakozik, de a pótköltségvetés érzékenyen érinti az Egészségbiztosítási Alap kiadási oldalát. A vita abból ered, hogy az Egészségbiztosítási Önkormányzat állítása szerint közte és a kormány között a szakszervezetekkel kötött megállapodást követően arról, hogy a dologi és bérkiadásokat az 1995. évi szint re hozott báziselőirányzathoz viszonyítva 24 százalékkal növeli, ennek kihatásairól viszont eltérnek a vélemények. Az önkormányzat szerint a többletköltség 9,3 milliárd forint, míg a pénzügyi kormányzat 7,7 milliárd forint tudomásulvételére hajlandó. Minde nesetre rendkívül érdekesek azok a megállapítások, amelyek nem tisztázzák előre a tényleges kiadásokat. A pótköltségvetés drasztikusan megnyirbálta a működési kiadásokat is: a nyugdíjbiztosítás esetén 200 millió forinttal, az egészségbiztosítás esetében 1 00 millió forinttal csökkentette a beruházási előirányzatokat; ugyanakkor az úgynevezett világbanki program költségeit a
