Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 11 (223. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP):
2680 Azt hiszem, hogy a javaslatnak ez a része és ez a hozzá kapcsolódó indoklása egyértelmű, és a Magyar Demokrata Néppárt a maga részéről ezt mindenképpen támogatni tudja. Úgy gondoljuk, hogy itt volt az idő. Talán több évet is késett a jegybank azzal, hogy e zen a területen a tisztánlátást elősegítse háttértanulmányokkal, és mint ahogy a mai napon is több felszólalásból láttuk, sokan képviselőtársaim közül sem igazán értik, hogy mi a jegybanknak a valódi funkciója. Talán ebből a szempontból is kapott különösen az utóbbi felszólalásokban, Kósa Lajosra és Nahimi Péter képviselőtársaimra gondolok, akik nagyon egyértelműen saját pártjuk, vagy talán saját véleményüket megfogalmazva jelentették ki, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása kapcsán is foglalkozni kell azza l a kérdéssel, hogy amennyiben valóban a jegybank tevékenysége tisztul, és a klasszikus jegybanki tevékenységet fogja a jövőben a Magyar Nemzeti Bank végezni, akkor a vállalkozási tevékenységét, az érdekeltségeit teljes mértékben föl kell számolnia. A Magy ar Demokrata Néppárt meggyőződése az, hogy - itt említették a CIBet például, ahol a jegybanknak jelentős érdekeltsége van, úgy gondoljuk, hogy belátható időn belül az összes ilyen érdekeltségétől meg kell szabadulnia, mert mindenképpen disszonáns, vagy le galábbis összeférhetetlenség gyanúja fennáll. És ez vonatkozik a jegybank vezető tisztségviselőinek különböző vállalkozásokban, pénzügyi vagy egyéb vállalkozásokban való részvételére is. Az az indoklás, mely szerint az adósságcsere következtében érdemben n em változik az államháztartási pozíció, és azok a háttérszámítások, amelyek bizonyítják, hogy az adósságcsere miatt nem kell csökkenteni a költségvetés egyéb kiadásait, többékevésbé meggyőzik a Néppárt parlamenti frakcióját, és azt hiszem, hogy talán nemc sak bennünket, hanem az ország lakosságát is meg kell erről győzni. Végül is itt egy közel 2000 milliárd forintos nagyságrendet kitevő, évtizedeken keresztül felhalmozódott árfolyamveszteségből adódó, úgynevezett nulla kamatozású adósságcserére kerül sor, amely mindenképpen ijesztő nagyságrendű. Ha például a bruttó nemzeti termékhez viszonyítjuk ezt az adósságállományt, akkor az mintegy 3537 százalék körüli, tehát rendkívüli nagyságrendekről van szó. Ha igaz az, hogy az átváltás nem növeli az állam adósság át, csak annak belső szerkezetét változtatja meg, akkor elvileg megnyugvással fogadhatjuk azt a stratégiai lépést, amely az egyszeri adósságrendezésre és átváltásra vonatkozik, és nem pedig a szakaszos átalakításra. Ebből a szempontból azt hiszem, hogy a kettő közötti különbség tényleg nem igazán jelentős. (19.10) Itt képviselőtársaim már utaltak arra, hogy a tőkebeáramlás miatti sterilizáció igen költséges játék, jelentős többletkiadással jár. Nem tudjuk pontosan, hogy mekkora összegről van szó, de minden képpen elgondolkoztató az, hogy jelen pillanatban, aki külföldi - mondjuk pénzügyi, tehát portfoliobefektető - magyar állampapírt vásárol, forint alapú állampapírt vásárol, azon a kamat hozadék, tehát a pluszhozadék, mondjuk egy német vagy egy osztrák kötv énnyel összehasonlítva - azonos időszakra vetítve - mintegy 5 százalékpont. Ami óriási különbség, tehát azt kell hogy mondjam, hogy a sterilizáció és egyáltalán a spekulatív tőkebeáramlásnak a költségei igen magasak, és magasak maradnak egészen addig, amíg a monetáris restrikciós politika ilyen határozottan érvényesül. Nem azt mondom, hogy ez elkerülhető, valószínűleg mérsékelhető ennek a nagysága. Meg kell találni azt a pontot, ami még biztosítja a szükséges forrást ahhoz, hogy költségvetési hiányt - kötvé nykibocsátásból - fedezni lehessen, akár hazai, vagy akár külföldi megtakarításokról legyen szó. De mindenképpen el kell kerülni azt, hogy olyan túlzott attraktivitást biztosítsunk, amely felesleges kiadásokkal jár, ráadásul a pénzügyi portfoliobefektetők esetleg hajlamosak arra, hogy csak addig érdekeltek ebben a tőkebefektetésben, amíg ez a bizonyos kamatfelár számukra megszerezhető. Márpedig egy olyan országban, amelyet éppen most minősítettek át ilyen befektetési szempontból is kedvező kockázattal, tehá t alacsony kockázattal bíró országgá, ott a spekulációs tőke
