Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 11 (223. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2662 Feltettünk egy olyan kérdést is, hogy mi lyen mérlegeredményt hoztak évek szerinti tagolásban az MNB saját vállalkozásaival folytatott üzleti tevékenységei. Itt különösen felhívnám arra a figyelmet, hogy semmiféle ellenőrzés eddig az MNB kereskedelmi tevékenységét illetőleg nem folyt. Egyszerűen nem értem, hogy a tisztelt képviselőtársaim miért nem tartották helyesnek azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez, miután a bevételek ilyen tragikus negatívumra fordultak, hogy valóban feltehettük volna az eredménytelen gazdálkodás bekövetkezésével kapcs olatos kérdéseinket. De külön kérdésként tettük fel, hogy az el nem számolt veszteségeket az eszközök milyen csoportjára telepítették, és a mérlegforrás oldalán a hiányt melyik forráscsoport fedezete évenkénti megbontásban. Úgy gondolom, hogy miután az ige n tisztelt képviselőtársaimat is aggasztja, nemcsak a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportját, hogy a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatban a legutóbbi hetekben milyen botránysorozatról számolhatunk be, egyértelmű, hogy rendkívül megnyugtató lett volna a jegybank elnökét a Ház előtt beszámoltatni - egy eseti beszámoló keretein belül , és a szóban forgó kérdéseket tisztázni. 1996. október 28án és november 5én a Független Kisgazdapárt újabb két határozati javaslatot terjesztett a Ház elé, és úgy gondolom, hogy ezek önmagukért beszélő határozati javaslatok, hiszen ezek a Magyar Nemzeti Banknál lévő és ott keletkezett veszteségeknek a megállapításától egészen a vizsgálóbizottság létrehozásáig felöleltek minden lehetséges olyan kérdést, amelyekre nézve mi vál aszokat vártunk. Mi a miniszterelnök úrnak egyébként javasoltuk, hogy történjen meg a Magyar Nemzeti Bank felhalmozott vesztesége okainak és idejének feltárása, a teljes körű, nemzetközi normáknak is megfelelő átvilágítása, és csak ennek alapján döntsenek az adósságátalakításról és annak technikájáról; az Országgyűlés pedig csak a felhalmozott veszteségek pontos ismerete után módosítsa a jegybanktörvényt. Természetesen bárki válaszolhatja nekünk erre azt, hogy a jegybank egy független intézmény, miért a mi niszterelnököt kérdezem. Én visszakérdezhetném, hogyha önök nem teljesítik a Független Kisgazdapárt elvárását a jegybank elnökének Ház előtti meghallgatásával kapcsolatban, akkor vajon kihez forduljunk a kérdések tisztázása céljából, különösképpen akkor, h a egyebekben a kormányfő lehetségesnek tartja például, hogy az alelnökök tekintetében olyan igényt támasszon a jegybank elnökével szemben, hogy azokat azonnali hatállyal bocsássa el. Egyértelmű tehát, hogy a Független Kisgazdapártnak ezek a felvetései nagy on is indokoltak, és én úgy gondolom, hogy ezért a Független Kisgazdapártnak az az álláspontja, hogy a korábbi jegybanktörvény többszörös módosítása helyett most már helyezzük hatályon kívül a jegybanktörvényt és annak valamennyi módosítását, és hozzunk új jegybanktörvényt. De ezt megelőzően világítsuk át a jegybankot, nyerjünk tiszta képet a jegybankról, és csak ezután hozzuk meg a törvényt. Úgy gondolom, hogy ez mindenben feltétlenül indokolt, és helyes álláspontnak tűnik. Hogy mennyire így van ez, hadd u taljak arra, hogy a mindösszesen 10 oldalnyi törvényszöveg módosításához az előterjesztők 22 oldalas indokolást csatoltak be, ami egyértelművé teszi, hogy agyon kell magyarázni ezt a sokszorosan módosított jegybanktörvényt. Márpedig egy jegybanktörvény akk or jó, ha az mindenki számára világosan rögzíti az eljárási módokat, a tényeket. Elfogadhatatlan a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az a tény is, hogy egyáltalán nem utal még ez a 22 oldalas indokolás sem arra, hogy milyen alapvető okok vezettek a korábbi gyakori módosításokra - tehát a minden évben történt módosításokra , és miért volt az 1991. évi jegybanktörvény és az azt követő módosítások sora már eleve elhibázott, hiszen egyértelmű, hogy az újabb terjedelmes módosítás egyben a korábbi módos ítások hibás voltára is utal. A jegybankkal kapcsolatban ki kell emelnem, hogy elismerte a jegybank, hogy mérlege évek óta nem az állam finanszírozásának valóságos költségeit mutatta, azaz torzulások léptek fel, így a gazdaságpolitikát is sikerült félreori entálnia. Ennek ellenére nem jeleníti meg azt az igényt a törvénymódosítás, hogy ezeket a torzulásokat a jegybank mérlegében az érvényes és nemzetközileg elfogadott, számvitelileg megalapozott szabályok alapján kimutassa.
