Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 11 (223. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2658 rendezést tartalmazza, és bizonyos vo natkozásban az államháztartási törvény módosításának néhány szakasza is mértékadó e tárgykörben. Mindenképpen szólni kell arról az előkészítő munkáról, amely megelőzte a törvény tárgyalását. Mind az MNB, mind a Pénzügyminisztérium vezetése hangsúlyt helyezett arra, hogy folyamatosan megismertesse a politikai és szakmai közvéleményt a meglehetősen egyedi és meglehetősen nehezen emészthető problémakörrel. Sajnos éppen azok nem éltek gyakrabban az eddig felkínált lehetőséggel, és még a múlt heti miniszte ri expozétól is megkímélték magukat, akik az utóbbi hetekben folyamatosan azt sugallják - szerintem felelőtlenül , hogy a 2000 milliárdos kamatmentes, lejárat nélküli hitelállomány mögött valami fondorlatos veszteségtermelő tevékenység húzódik meg. A kérd és úgy merül fel a veszteségkeresők részéről, hogy vajon valóban csak és kizárólag a leértékelés és a keresztárfolyamváltozások hatását tükrözie a 2000 milliárdos hitelállomány. Minden képviselő rendelkezésére áll több anyag az eligazodáshoz. Ahhoz, hogy megnyugtató választ kapjunk - ha nem bízunk az előterjesztőkben , érdemes néhány táblázat adatsorát egymáshoz rendelni. Sajnos nincs lehetőségem látható módon is bemutatni az összefüggéseket, és különösebb számtani műveletekkel sem kívánom az időt húzni, ezért csak kérem, ha lesz valakinek annyi ideje, hogy 1991től idősorosan egymás mellé rendelje a nettó devizaadósságot, a konszolidált államadósságot, az úgynevezett nullás állományt, megnézze visszamenőleg, hogy hogyan alakult az egyes években a forint/ dollár árfolyam és az inflációs ráta - ha mindezt számba veszik, akkor több következtetés levonható, egyebek mellett az is, hogy a 2000 milliárd forint el nem számolt veszteség valóban a forint leértékelésének és a keresztárfolyamváltozásoknak a következm énye. (17.20) Ha pedig az éves MNBbeszámolókat is áttekintjük, akkor az is világossá válik, hogy ez a lényegét tekintve veszteség az évek során valóban nem került elszámolásra. Arra is szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy több évre visszatekintve mily en összefüggés van a Magyar Nemzeti Bank eredménye és a nettó külső adósságállomány változása között. Amikor nőtt a nettó külső adósságállomány, akkor egyidejűleg nőtt a Magyar Nemzeti Bank adózás előtti eredménye; amikor csökkent, akkor az eredmény is csö kkent. 1994 és 1995 között azért annyira feltűnő a különbség, mert 1994ben 4000 milliárd forint volt az adósságnövekedés, míg 1995ben 3500 milliárd forint a csökkenés. Tehát plusz 4000 és mínusz 3500; és a Magyar Nemzeti Bank eredménye ugyanezen években 42,6 milliárd forint 1994ben, és 6,6 milliárd forint 1995ben. És csak azért nem volt még kisebb az eredmény, mert más pénzügyi műveletek jelentősen változtatták pozitív irányban az eredményességet. Volt, aki az eddigi vitában - ideértve a költségvetési v itát is - a privatizációs bevételek nem megfelelő felhasználásának tudta be a kamatteher jelentős növekedését. Sőt, volt olyan hozzászóló is, például Demeter Ervin képviselőtársam, aki a nulla kamatozású állomány növekedését annak tudta be, hogy a privatiz ációs bevételeket az államadósság mérséklésére használtuk fel. Nos, 1995 végén 2000 milliárd volt ez az állomány, míg 1996 végén körülbelül 1600 milliárd forint lesz. Tehát az adósságtörlesztéssel a nullás állomány nem nő, hanem éppen csökken. Annak, hogy a privatizációs bevételek jelentős részét adósságtörlesztésre használtuk, csak kedvező a hatása, mert kimutatható a kamatmegtakarítás, és javul az adósságráta. Az adósságtörlesztés nem gerjeszti az inflációt, és nem rontja a külső egyensúlyt. További komol y aggály a tekintetben fogalmazódott meg eddig, hogy vajon a kisebb mértékű átalakítás nem lennee kedvezőbb a költségvetés szempontjából. A pénzügyminiszter és a jegybankelnök minden képviselőhöz eljuttatott anyaga egyértelműen bizonyítja, hogy az átalakí tás a GDP 0,1 százalékának megfelelő mértékben növeli a költségvetés hiányát, hiszen 1996ban - a jelenleg érvényes törvényt végrehajtva - több mint 400 milliárd forint nullás állomány került átalakításra, amelynek a kamata az 1997es évet terheli.
