Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
2593 Ezek fontos alapvető és nélkülözhetetlen dolgok, de úgy gondolom, hogy a szükségesnél kisebb figyelmet fordítunk a részletekre, pedig ezek éppen olyan fontosak az egész működése szempontjából. Az ördög a részletekben van elásva, tartja a népi bölcsesség. Az imént Szabad György képviselőtársam az önkormá nyzati finanszírozás kapcsán utalt erre a kérdésre. Én ennek egyetlen elemét hadd említsem most meg. Azt hiszem, hogy a belterületi földek után járó vagyonátadás nyomán egészen nyilvánvalóvá válik, hogy az önkormányzati finanszírozás jelenlegi rendszere ne m tartható, hiszen azok a települések jutottak így jelentős vagyonhoz, amelyek a korábbi rendszerben egy központi allokáció nyomán jutottak olyan lehetőséghez, hogy ott termelői, szolgáltató vagy bármilyen más vállalat létrejött. Ha úgy tetszik, vajmi kevé s köze volt az adott településnek a '90 előtti ipartelepítéshez, vagy legalábbis nem olyan mértékű, mint amióta az önkormányzati rendszer áll. Ez is olyan kérdés, amiről gondolkodni kell, és mielőbb koncepciót kell rá kidolgozni. Fontosak a részletek azért is, mert a magyar gazdaság relatív előnyei a keleti blokk országaival szemben éppen a mikrogazdaság fejlettségében jelentkeznek, de más, gazdagabb országokkal szemben is például a jó közoktatásban vagy a színvonalas felsőoktatásban vannak. A gazdasági ren dszerváltozás talán a finomszabályozási eszközök lebecsülése miatt is járt olyan fokú összeomlással és vagyonvesztéssel, amilyennel találkoztunk. Szinte példa nélküli módon úgy liberalizáltuk a gazdaságunkat, hogy semmilyen védelmet nem biztosítottunk a ke leti piacaikat elveszítő vállalatainknak. Ezen ugyan már nem lehet segíteni, de azért teszem szóvá, mert itt a parlamentben is tapasztaltam, hogy még mindig nem érvényesül például az az elv, hogy a belföldi termelőt hátrányba hozni nem szabad. Ilyen volt p éldául a vámtörvény, ahol a jövedéki terméket exportálónak vámbiztosítékot kellett fizetnie, és a törvényjavaslat szerint az importálónak nem kellett volna. Ezt itt a Házban szerencsére kiigazítottuk, de azóta is vannak hasonló tapasztalataim. A fordítottj a logikusabb lenne tulajdonképpen és ésszerűbb, ha a belföldi termelő legalábbis nem kerül hátrányba, de inkább előnyt élvez az importálóval szemben. Fontos ez azért is, mert az euroharmonizáció jegyében, tartok tőle, hogy ez nem kap megfelelő figyelmet. V égül a költségvetés néhány részletkérdéséről egészen röviden, hiszen részleteiben majd a részletes vitában kell erről szólni. Azért hozok néhány részletkérdést szóba, mert ez ma is többször szóba került, és Juhász Pál képviselőtársam is utalt a részpolitik ák problematikájára. Vigyázni kellene arra, hogy a részpolitikák nehogy szétzilálják az egészet, mert egyszerre két ellenségnek vagyunk tanúi. Nincsenek összehangolt és konzisztens, az egész keretében összehangolt részpolitikák, de vannak levegőben lógó és érvényesülésre törekvő részpolitikák. Itt két dolgot említett Juhász Pál képviselőtársam: a mezőgazdaságot és a környezetvédelmet. Én ezt a környezetvédelem egy metszetében szeretném itt bemutatni. Elmaradottságunk a környezetvédelem terén közismert, ezér t tehát érthető és fontos dolog volt, hogy 1990 után ez a terület nagyobb figyelmet kapott. A szakemberek hozzáláttak ahhoz, hogy azokat a problémákat, amelyek e területen vannak, megoldják. Számos nemzetközi egyezményhez csatlakoztunk, a kén, a széndioxid , a nitrogénoxid kibocsátására vonatkozó nemzetközi egyezményekhez. Programokat is indítottunk anélkül, hogy részletes számításokkal előkészítettük volna, pedig valószínűleg hamar világossá vált volna az a dolog, hogy önmagában a gazdasági teljesítmény vis szaesése a nemzetközi egyezményekben vállalt kibocsátási összmennyiségeket - hogy úgy mondjam - automatikusan biztosítja. Ezért aztán elkezdtünk például egy földgázprogramot a széndioxidkibocsátás csökkentése érdekében, méghozzá államilag is támogatott, j elentősen támogatott programot közpénzekből finanszíroztunk, és nem mondtuk meg az állampolgároknak azt, hogy a földgáz a világon a legdrágább háztartásienergiahordozó. Ezért számos olyan állampolgár, állampolgárok tömegei vezették be a földgázt, akik kép telenek lesznek megfizetni a piaci áron, és elkerülhetetlenül piaci áron forgalomba kerülő földgázt, vagy legalábbis súlyos nehézséget fog ez nekik okozni.
