Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ZWACK PÉTER (független):
2594 Volt erre konstrukció, a gondolat újra és újra felmerül, hogy támogassuk azokat, akik ma nem képesek az energiahordozó árát megfizetni, különösen a földgázét. A dolgot nem kell teljesen elvetni, de azért el kell mondani, hogy mint minden támogatás, egy ilyen költségvetésen keresztüli finanszírozás is azt jelenti, hogy a legnagyobb támogatást azok kapják, akik a legnagyobb fogyasztók. Egyfelől. Másfelől attól, hogy az állampolgárnak olcsóbban adjuk, az ország nem kapja olcsóbban, következésképp, amit a támogatásra kívánunk fordítani, azt előbb adókban be kell szedni. Ez egy példa arra, amikor úgy indítottu nk el valamit, hogy nem volt végiggondolva az egész. Ha még ehhez hozzávesszük azt, hogy egyáltalán nem volt végiggondolva ennek energiapolitikai vetülete, és ma már Magyarországon több mint 40 százalék a földgáz részaránya az energiahordozókban, akkor eze n el kellene gondolkodni, hiszen Európában lassan a listavezetők leszünk, pedig - anélkül, hogy a részletekbe mennék - hadd utaljak arra, hogy van egy úgynevezett egyharmados szabály, amelynek értelmében nem célszerű egyetlen energiahordozónál sem az össze nergiahordozón belül egyharmadot túllépni. Kitűnő előadást tartott erről Kádár Béla képviselőtársunk "Energiafüggőség - politikai függőség" címmel. De ugyanide tartozik a gázautózás kérdésköre, amit úgy vezettünk be, hogy a mai napig nem tisztázta senki, hogy mi lehet ennek a szerepe a magyar közlekedéspolitikában. Csak diszfunkcionálisan működik, a részletekbe nem kívánok belemenni, mert így is kicsit túlléptem az időt. Egy biztos: '98ra ezt a kérdést és sok más kérdést összefüggéseiben végig kell gondol ni. Ugyanilyen problematikának tartom a termékdíjas konstrukciót, a Központi Környezetvédelmi Alap működésével együtt. Hibás a termékdíjat úgy felfogni, mint amit vissza kellene forgatni azokba az iparágakba, amelyek, úgymond, ezt befizették, hiszen nem ők fizetik meg, hanem az állampolgár. Ez egy ugyanolyan adó, mint a többi, következésképp az ésszerű allokációról a Háznak kell dönteni. Végül még két mondatot, két fontos dolgot emelnék ki a költségvetésből. Nagyon fontos, hogy a bíróságok, ügyészségek hely zetén javítunk, hiszen ma már nem egyszerűen az állampolgárok bosszankodnak miatta, hanem a gazdaság működését is veszélyezteti az, amikor évekig kell arra várni, hogy egy jogorvoslati vagy egy vitás kérdésben a bíróság döntést hozzon. Itt a végén elmondha tó, amit a pénzügyminiszterek mindig szoktak idézni, hogy jó költségvetés nincs csak elfogadott - de jobbat mindig lehet csinálni, ha ebben a tisztelt Ház közreműködik. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti sorokból.) (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Zwack Péter képviselő úrnak, független. ZWACK PÉTER (független) : Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretnék köszönetet mondani Vancsik Zoltán képviselőtársamnak: hat percet átengedett az MSZP felszólalási idejéből részemre, köszönöm. Parlamenti ciklusunk több mint fele eltelt már, és sokadszor tárgyalhattunk költségvetési témáról. Tízmillió magyar ember sorsát és nem csak adatok h almazát jelenti ez a terület, mely rendkívül összetett. Erre a felszólalásom végén térek még ki, a költségvetés elválaszthatatlan részét képező privatizációról beszélve. A jelenlegi javaslatot olvasva meg kell állapítanom, hogy igazán fontos kérdésekben sa jnos nem jutottunk előre. Különösen szembetűnő, hogy az egyensúlymegteremtésnél még mindig fő cél a kiadások visszafogása, méghozzá általános követelményként. Korántsem állítom, hogy nem maradtak pazarló elemei a költségvetésnek, de áttanulmányozva a java slatot azt kell tapasztalnom, hogy nem kis mértékben onnan várja még mindig a kiadások visszafogásából származó jövedelmeket, ahonnan addig is elvonta. A bevételre orientált személyek hiánya azt mutatja, hogy változatlanul nincs igazán új koncepció, nincse nek igazi új ötletek, sok az avítt tétel, s ezek korábban sem működtek. (12.10)
