Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
2592 befolyásolja a gazdasági teljesítményt is. A gazdaságban hat az, hogy optimisták vagy pesszimisták vagyunk, takarékosko dni vagy fogyasztani akarunk. Nincs értelme annak persze, hogy felszólítsuk az embereket, a nemzetgazdaság, a kormány kedvéért hozzanak áldozatot. Annak viszont van, hogy világossá tegyük a piac résztvevői, a háztartások számára, hogy ha a józan emberi ész re és a gazdasági ésszerűségre hallgatnak, az nagymértékben szolgálja a saját javukat is. Világossá kell tenni, hogy a nagyobb jólét feltétele az erősebb gazdaság. Ehhez nélkülözhetetlen a beruházások növelése, amelyhez viszont megtakarítások kellenek. A v ilág számos országában, különösen a TávolKeleten, a gyors növekedés alapja a magas fokú megtakarítási hajlandóság volt. A felhalmozási ráta és a megtakarítási ráta pedig igen szorosan korrelál egymással, tartósan ez nem válhat el egymástól, ezért a megtak arítások jelentősége nem hangsúlyozható eléggé. A megtakarításokhoz persze nélkülözhetetlen az emberek bizalma a jövő, a cselekvés irányának helyessége iránt. Hit abban, hogy az infláció csökken, és megtakarított pénze nem fog elértéktelenedni, nem kell el őrehozott vásárlásokra elköltenie a pénzt. Ez most így van, van pozitív reálkamat. A baj az, hogy ez magas infláció mellett és magas kamatszinten realizálódik. A magas infláció pedig könnyen keltheti azt az érzést, hogy pénzromlás van. Ezért csak helyeselh ető a kormány azon törekvése, amely az infláció leszorítását a legfontosabb célok egyikének tartja. Tudjuk, hogy az inflációnak - túl bizonyos törvényszerű gazdasági okokon, például az energiaárak piaci árszintűvé tételén - döntően lélektani okai vannak. N ehéz megértetni az állampolgárokkal, legyen szó vállalkozásokról vagy munkavállalókról, hogy egyénileg semmit sem nyerhetnek, ha teljesítményüket és áruikat drágábban adják el, mert aztán az általuk igénybe vett árukért és szolgáltatásokért és egyéb javaké rt oda kell adni az egész vélt nyereséget. Ezen mindenki veszít, mert ha az árak a bérek miatt, a bérek pedig az árak miatt kúsznak magasra, az szükségszerűen rontja a versenyképességet, a gazdaság teljesítményét, miközben a pozíciója senkinek sem javul, c sak magasabb árszinten reprodukálódik. A magas infláció aláássa a gazdasági kalkulálhatóságot, és valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy ma a növekvő, reálértékben is növekvő megtakarítások ellenére a beruházások nem nő nek vagy nem olyan mértékben nőnek, mint nőhetnének. A megtakarítók úgy tűnik, kivárnak, és a befektetők. Ha mindenki a számára előnyös lehetőséget maximálisan igyekszik kihasználni, akkor bizonyosan többet fog veszíteni, mint nyerne. A tortán való osztozk odás helyett a torta nagyobbítására kell koncentrálni. Elmondható itt is, hogy egy nemzetgazdaság nem tud többet nyújtani, mint amit az emberek munkájának, erőfeszítésének eredményeként előállítani képes. A kormány persze akkor várhat belátást, és itt hozz á kell tenni azt, hogy a magyar társadalom végtelen nagy türelemmel viselte az átalakulás megpróbáltatásait, ha önmaga is kiszámíthatóan, megbízhatóan kormányoz. Ha a nagy dolgok mellett a részletekre is figyel, s ez nem mindig van így. Ha ma már fölmerült az egy százalék kérdése, akkor Varga Mihály képviselőtársamnak egy mondatot hadd fűzzek hozzá: mi éppen a kormány kiszámíthatósága miatt tartottuk fontosnak, hogyha egyszer meghirdettük az adó egy százaléka feletti rendelkezés jogát, akkor ez érvényesíthe tő legyen. A gazdaságpolitika fő irányai, a makrogazdasági folyamatok szabályozása mellett a kormány folytatja a piacgazdaság intézményrendszerének kiépítését, továbbra is - csakúgy, mint 1990 és '94 között - egymás után fogadjuk el a törvényeket itt a "tö rvénygyárban", ami nélkül nincs jól működő piacgazdaság: éppen a napokban a lakástakarékpénztárakról szóló, pénzintézeti, munkaerőpiaci ügyeket szabályozó törvényt. Folyik az államháztartási reform. (12.00)
