Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
2591 Köszönöm szépen. Most soron következik Miklós László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt részéről, őt követi majd Zwack Péter, független képviselő. Megadom a szót Miklós László képviselő úrnak. MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az 1997. évi költségvetésben az utolsó vitanapon nehéz már újat mondani, hiszen a vezérszónokok, hozzászólók pro és kontra sokoldalú elemzést adtak. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a kormány gazdaságpolitikájával, a költségvetésben meg fogalmazott fő irányokkal és törekvésekkel egyetértek. Nincs okunk arra, hogy lényegi és alapvető gazdaságpolitikai lépésváltást tegyünk, mert ezzel hiábavalóvá válhatna a magyar nép minden eddigi áldozatvállalása. Nem helyes az úgynevezett stabilizációs é s növekedésorientált gazdaságpolitika szembeállítása. Az igaz, amit itt például Kádár Béla képviselőtársunk többször is elmondott a Házban, hogy egyensúlyhiány mellett is lehet növekedni, ahogy a világ országainak nagy részében ez történik. De azt is tudju k, hogy az egyensúlyhiány mértékének korlátai vannak, és ezt éppen az 199394ben folytatott gazdaságpolitika nyomán tapasztalhattuk meg, és fizettünk súlyos árat a kényszerűen és elkerülhetetlenül bevezetett Bokroscsomag nyomán. Ez még akkor is igaz, ha az úgynevezett gazdasági stabilizációs program elemei részleteiben kritizálhatók. Kormánypárti oldalon is tudjuk, hogy erősebb gazdaság, nagyobb jólét, valóban működő szociális háló csak növekvő gazdasági teljesítményből, a gazdasági növekedés eredményekén t jöhet létre. De azt is tudjuk, hogy egy kis országban, mint hazánk, amely kis belső piaca miatt oly mértékben rá van utalva a nemzetközi kereskedelemre, és ezért ki van szolgáltatva a világpiacnak, ez a növekedés tartós csak akkor lehet, ha a növekedés e xport- és beruházásvezérelt, ha a tömegtermelés helyett a magas fokú tudást magába foglaló termékeken és szolgáltatásokon nyugszik. A gazdaságpolitika fő irányai tehát jók. Még akkor is igaz ez, ha a tapasztalatok nyomán részletekben korrigálni kell. Azt, hogy jó irányba megyünk, a gazdasági mutatók visszaigazolják: mérséklődik az infláció, az exportnövekedés dinamikája meghaladja az import növekedésének ütemét, a folyó fizetési mérleg hiánya nagy biztonsággal másfélkétmilliárd dollár körüli sávban alakul, és ezt nagy valószínűséggel meghaladja a bejövő működőtőke. Megáll tehát az ország eladósodása, sőt, a privatizációs bevételek nyomán csökkent is, ami nagy jelentőségű, mert helyreállt a világ bizalma Magyarország, a magyar gazdaság iránt. Zárójelben jegy zem meg, hogy az MNB és költségvetés közötti adósságcsere ennek nem mond ellent, amint erről tegnap itt a vitában hallhattunk. A pénzvilág bizalma, amely az ország minősítésében is megjelent, ma már befektetésre ajánlott ország vagyunk, sok pénzt és előnyt jelent az országnak, mert ennek következtében a vállalkozások hitelterhei is mérséklődnek. Az a kérdés most, hogy mi bízunke magunkban? És itt nem a kormányra, a kormánypártokra és a politikusokra gondolok, hanem a vállalkozások vezetőire, a munkásokra, az alkalmazottakra, az összes magyar polgárra. Elhisszüke, hogy túl vagyunk a nehezén, hogy már megfizettük a rendszerváltozás, az úgynevezett transzformációs válság árát, amely sokak szerint meghaladja a világháború okozta veszteséget? Bízunke magunkban , hogy a meghozott áldozatok és a mindennapi erőfeszítéseink meghozzák az eredményt, és valóban megindulhat a tartós gazdasági növekedés, amelynek hasznát már nemcsak gyermekeink, hanem a ma aktív korosztály és a nyugdíjasok is élvezhetik? Ha nem bízunk ma gunkban, lassúbb lesz ez az előrehaladás, mint lehetne. És itt nem kincstári optimizmusra akarok biztatni, de azt hiszem, ma már nagy valószínűséggel elmondható, hogy a fény az alagútban nem a szembejövő vonat. Ebben a helyzetben döntő jelentősége van anna k, hogyan viselkedik, cselekszik a kormány. Kiszámítható, szavatartó és szavahihetőe? A gazdaságban ugyanis mindennek hatása van, és ez
