Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
2566 Köszönöm szépen. Megadom a szót Juhász Pál képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége, őt pedig követi majd Varga Mihály képviselő úr, FideszMagyar Polgári Párt. JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést, képviselőtársaim, a velem született öntudattúltengéssel én természetesen azokról az általános kérdésekről fogok beszélni, amelyek a költségvetés mögött vannak, ugye, az aggódás és remény költségvetése mögött, ahogy tö bbékevésbé minden költségvetés az - ez most eléggé világosan. Nos, ebben a dologban három - általános kérdésekről beszélvén , három részkört szeretnék kiemelni. Egyrészt, hogy mi az a helyzet, mik azok a folyamatok, melyek azok a gazdaságpolitikák, amely eknek a kifejeződése, egy állomásának kifejeződése ez a költségvetés. Másrészt micsoda teljes zűrzavar van itt a kommentárok, védő és kritizáló kommentárok mögött egyaránt nagyon gyakran - egyszerűen abból fakadóan, hogy a mi politikai nyelvezetünk, gazdas ágpolitikai nyelvezetünk valami meseszinten ragadt meg, és elég nehéz egzaktan beszélni, egzaktan használni az ott lévő fogalmakat. Harmadrészt pedig szeretnék néhány példát mutatni a dilemmákról, azzal, hogy magyar folyamatokat és helyzeteket, külhoniakat hasonlítok össze és azzal, hogy mi a fenét lehet akkor most csinálnunk. (A képviselő úr az odakészített pohár vizet issza. Demeter képviselő úr közbeszól: Fenékig! - Derültség.) Ilyen kora hajnalban borzasztóan ki vagyok száradva, és még rá se gyújthatok itt fent, úgyhogy mindenféle bajom lesz addig, amíg itt állok. Remélem, túl leszünk rajta mindenféle baleset nélkül. Szóval itt rettentő nyomasztó folyamatok vannak. Állandóan elfelejtjük közben, hogy az ország átesett '91'92ben a legnagyobb gazdasági vá lságon, amely statisztikailag követhető a magyar válságok közül. Talán az első világháború végén lehetett hozzá hasonló, csak nagyon nehéz összemérni a különböző statisztikákat, amelynek következtében végül is, mikor már a zuhanás abbamaradt, már némi kapa szkodás volt, még mindig 20 százalékkal alatta voltak az ország jövedelmei, mint kell. Mindig úgy csinálunk, mintha elvekről lenne szó, amikor a magunkkal görgetett adósságok kérdéséről van igazából szó, és ami ma megjelenik a költségvetésben, hogy menthet etlenül az államhatóság által beszedett pénzeknek majd 10 százaléka adósságszolgálatra megy, egyszerűen egy determináció, nem lehet vele mit csinálni. Állandóan elfelejtkezünk arról, hogy egy óriási strukturális válságon megyünk át, amely strukturális váls ágot nemcsak azért éljük át, mert véget ért a világháború, a keletnyugati munkamegosztás átrendeződött, hanem azért is, mert a világ, s ezen belül Európa is egy nagyon kegyetlen strukturális válságban van, átértékelődött az emberi munka, a tudás, átértéke lődtek az eszközök, a természeti erőforrások. Ilyen átértékelődés közben bizony a magyar vagyon, beépített vagyon nagyon erősen értékét vesztette. Legalább 40 százalékát, tehát egy nagyobb részét elvesztette a magyar nemzeti vagyon egyszerűen az átértékelő dés közben. Elfelejtjük, hogy olyan demográfiai folyamatok vannak Magyarországon nagyon mélyen beágyazva, minimum a '70es évek közepéig visszanyúlóan, de egyesek még jobban visszanyúlva, amelyeknek rengeteg kínos következménye van. Ugye, itt nagyon gyakra n volt arról szó, hogy a termékenységi mutatók, plusz a kormegoszlás aszimmetriái milyen kellemetlen következtetéseket hoznak a természetes szaporodás és fogyás mutatóiba. Mintha jelen folyamat lenne, úgy máig beszélünk a falvakból való elmenés folyamatáró l, ami valójában a '60'70es években volt, de a demográfiai hatása teljes erővel ma következik be. Egyszerűen azzal, olyan településekkel, ahol szinte nincs gyerek, és olyan településekkel, ahol relatív babyboom van. És főképpen az ebből fakadó tájvédelm i, mezőgazdaságfenntartási, humán erőforrásbeli mindenféle gondokkal, amik ebből a teljesen összezavarodott demográfiai szerkezetből adódnak. Tudjuk, hogy egészen '93ig a fajlagos betegségi mutatók romlottak Magyarországon, és azóta sem javultak. Tehát a fajlagos betegségi mutatók épp olyan rosszak, ahogy elérték a '93as
