Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP):
2529 tudniillik, nem az ellenség kezét kell keresni, ahogy a Rákosiidőben mondták, hanem a parlament kezét kell keresni. Ugyanakkor talán kirántanám magam itt az utóbbi percek pártoskodásából, és inkább általánosabb vizekre eveznék. Néhány kérdést próbálnék megfogalmazni, ami talán tanulságos lesz számomra, amin érdekes elgondolkodnunk a törvény megalkotása során és utána is. Lehet, hogy a kérdések sem mind jók, de esetleg helyesebb kérdésre sarkallnak másokat. Érdemes ezeken a kérdéseken, amit az alábbiakban megpróbálok megfogalmazni, elgondolkoznunk, tehát nekünk itt a parlamentben, a parlamenti pártok háza táján, azok körében, akik úgy gondolják, hogy neki k hasznos az Országgyűlés, a parlamenti demokrácia intézményének lejáratása - mert vannak ilyen körök Magyarországon, legalábbis kell hogy legyenek, a jelenségekből következtetve , azok körében is érdekes és érdemes hasonló kérdéseken elgondolkodni, akik méltán vagy igaztalanul haragszanak az Országgyűlésre vagy éppen a képviselőkre általában. Vagy akik úgy gondolják, hogy nincs kellemetlenebb, feleslegesebb, gyanúsabb és veszélyesebb a világon, mint az országgyűlési képviselő. Vagy akik úgy vélik és elfog adják azt a közvetített vélekedést, hogy minden bajuk, nyomorúságuk gyűlöletes forrása, oka az országgyűlési képviselő, aki, mint közismert, óriási fizetést vesz fel - igaz, hogy az első 20 százalékban nincsenek benne, de ez egy tény, ez nem zavarhatja meg a vélekedéseket , aki, mint közismert, szervezi az alvilágot, a feketegazdaságot - tudjuk, ez sincs így; fordítva esetleg lehet, hogy szeretnék azt, ha az alvilágban vagy a szürkegazdaságban sokak, ha elérhetnék a parlamentnek a színterét. De ettől függe tlenül, a közvélemény úgy gondolja, hogy innen indulnak ki a sötét szálak a gonosz birodalma felé. Ráadásul ez az országgyűlési képviselő nincsen benn a parlamentben, ráadásul nincs lent a választási körzetben; ha fent van, akkor miért van fent, ha lent va n, akkor miért van lent, összevissza mászkál, ha pedig benn van a parlamentben, újságot olvas, csak ül és hallgat, ha beszél, akkor meg veszekszik, sőt - uram, bocsá' - pártoskodik. Tévedés ne essék, én joghallgatókat idehozva a parlamentbe, megkérdeztem u tána, hogy mi volt a véleményük nekik mint politológiát tanuló embereknek, és ők mondták ezt: azt a betyárját, hát itt a képviselők összevissza mászkálnak meg veszekednek. Holott az Országgyűlés nem más - kicsit sarkítsak , mint a polgárháború békés formá ja, hiszen arra szolgál, hogy a konfliktusokat a társadalom békésen rendezze. És ráadásul azt sem tudja még a magyar társadalom, hogy teljesen természetes egy nyugati demokráciában, hogy van egy minimális feltétel: aki beszél, az legyen jelen, ezenkívül it t kell lenni az elnök úrnak, a jegyzőnek, és még van több parlament, ahol még egy személynek általában ott illik lenni, és természetesen a gyorsíró kisasszonyoknak is. Ennek ellenére, hogy ez ma már közismert, és a BBChíradón lehet látni, hogy hogy működi k az angol parlament, vagy lehet látni most már jó csatákat más parlamentekből is, valahogy nem csökkent az emberek haragja a parlament iránt. És ez itt az első nagy kérdés, amin el kellene gondolkodnunk, azon a furcsa ellentmondáson, hogy miért van az, ho gy a rendszerváltást a politikai elitek, de az egész társadalom szemében is a szabad választások, a többpártrendszer, a parlament szimbolizálták, és ugyanakkor mégis a legkisebb mértékű társadalmi tekintélye a pártoknak, a parlamentnek és az országgyűlési képviselőknek van? Amikor megkérdezik, itt lehet látni, ez voltaképpen hat év óta minden táblázatban így szerepel a közvéleménykutatásokban, hogy kitől vár legkevesebbet, akkor nagyjából ezeket a szervezeteket teszik utoljára. És azt is tapasztaltuk, hogy a társadalmat már az elmérgesedő kampány is - ami voltaképpen Nyugaton talán természetes lenne - milyen felkészületlenül és drámaian érintette '90 januárfebruárjában, amikor a pártok természetesen a kampány során kezdték egymásra borogatni a szennyes vöd röket. Tehát szinte a szabad választásokkal egy időben, sőt, ha jól visszaemlékezünk, és valaki ezt utólag megmérné, már a választásokkal egy időben elkezdett, a kampánnyal egy időben elkezdett zuhanni a pártok, a parlament társadalmi elfogadottsága, az eg yes képviselő tekintélye. Tehát az intézmények egyrészt szimbolikusak, sokat várnak tőlük - és mégse várnak tőlük semmit. És miért
