Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló, 1991. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2507 Csépe Béla képviselő úr következik Tardos képviselő urat követően. Megadom a szó t Tardos Márton képviselőnek. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Ahogy miniszter úr beszámolójából hallhatták a jegybanktörvény, a Nemzeti Bankról szóló, '91ben elfogadott törvény valóban gazdasági törvényalkotásunknak egyik legékeseb b, legvilágosabb, legtisztább és a nyugati normákhoz leginkább alkalmazkodó eleme. Ma, amikor ennek a kiváló törvénynek a módosításáról beszélünk az értékes gyémánt tovább csiszolásának ügyéről van szó. Mindaz, hogy egy jól szabályozott és önálló, a magyar monetáris politikáért felelős szerv tevékenységét törvényes szabályokba foglaló rendről van szó, tudnunk kell azt, hogy a rend, a törvények által előírt szabályozás és az élet gyakran nincs teljes összhangban. Természetes dolog, hogy egy nagy adósságállom ánnyal küzdő és egy nagyon nagy és jelentős átalakulási folyamatok miatt szenvedő, sok vonatkozásban válságban lévő gazdaság pénzügyei a legjobban szabályozott Nemzeti Banktörvény esetében is nehéz feladatok megoldását várják a társadalomtól, a Nemzeti Ba nktól, a fiskális politikáért felelős Pénzügyminisztériumtól, a bankrendszertől. És ezen széles körben természetes dolog, hogy vannak még feszültségek, vannak megoldatlan problémák, amely megoldatlan problémákról most a jegybanktörvény változtatása esetén szó van. Az ország valutája átválthatóvá vált, az ország adósságállománya csökkent, és vannak örvendetes jelek ebben az átalakulásban. Ugyanakkor természetes dolog, hogy egy központilag irányított gazdaság, amely ráadásul még el is volt adósodva, és amelyn ek a vállalati termelési struktúrája nem felel meg a jelenlegi piaci körülményeknek, nem felelt meg az akkori piaci körülményeknek sem, de a szabadverseny körülményei között ezek az ellentmondások sokkal világosabbá válnak, sok pénzügyi nehézséggel járnak. Az egyik ilyen nehézség, amivel ez a törvény foglalkozik, az adósságállomány kezelése és ezen belül a külföldi adósságállomány kezelése. Az a vélemény, hogy Magyarországon nem mutatták ki azt a veszteséget, amit el kellett volna könyvelni azon a címen, ho gy az évtizedekkel vagy évekkel ezelőtt felvett dolláradósságnak - az értéke forintban - az infláció mértékével növekedett, és nem mutatták ki azt a veszteséget sem, amit ezért az adósságért kamatok fizetésével fizetni kellett. Az nem jelenti azt, hogy eze k a veszteségek, ezek a változások ne terhelték volna ebben az időben is az adófizető állampolgárt és a jelenleg élő generáció gyerekeinek a terhét. Kérdés csupán az, hogy hol és hogyan kerültek ezek kimutatásra. Milyen mértékben vették figyelembe a folyó költségvetés terheiben, milyen mértékben a tőketerhek között. De a terhek jelen voltak, ezek a változások sújtották a nemzeti vagyon értékét és evvel minden állampolgárt is. A változás, amelynek most tanúi lehetünk, s amelynek ez a törvénymódosítás egy fo ntos elemét szolgálja, azt eredményezi, hogy a pénzügyi politikáért felelős Nemzeti Bank visszaadja a feladatért valójában felelős kormánynak, Pénzügyminisztériumnak, Kincstárnak az adósságkezelés ügyét, és ez a törvénymódosítással még nem is válik befejez ett folyamattá, a lényeges változás a törvénymódosítással be fog következni. Ez örvendetes dolog, hiszen a független Nemzeti Bank feladata a pénzügyi stabilitás, a forint stabilitásának megteremtése olyan nehéz feladat, amely egyedül is elegendő, sőt jobba n képviselhető abban az esetben, ha ez nem társul más célokkal, más feladatokkal, tehát valójában a '91es törvény végrehajtása egyik állomásával van jelenleg dolgunk, hiszen a független monetáris politikáért felelős Nemzeti Bank csak akkor tudja ezt a mun kát elvégezni, ha ezektől a terhektől megszabadul. A következmények, amiről már számos kiadványban olvastunk, és most Medgyessy pénzügyminiszter úr beszámolójában is hallottunk, véleményem szerint valóban nem kell hogy többlet terhet jelentsenek az országn ak, ez egyszerűen egy számviteli változás. De a számviteli változásnak van nagyon sok következménye, amelyet az előterjesztésekből és az eddig elkészített papírokból nemcsak a laikus állampolgár, akinek meg kell érteni, hisz az ő vállaira terhelt nehézsége k számbavételéről van szó, hanem a szakemberek is nehezen igazodnak el, és ezért azt a
