Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló, 1991. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2508 szomorú tényt kell elismernünk, hogy az ezzel kapcsolatos szaksajtóban is vita folyik, és nem egyértelmű a kormány javaslatait támogató álláspont. Én úgy gondolom, hogy mindnyájunknak közös feladatunk itt teljes mértékű kompromisszumnak a teremtése, és a vitatkozó vélemények figyelembevétele, illetve semlegesítése, amennyiben ezek a vélemények nem reális állítást tükröznek. Egy fontos állítás, ami sok felszólalásban, véle ményben elhangzik az, hogy valójában a kamatterhek, de csak az a része terheli és növeli az államadósságot, terheli az állampolgárt és növeli az államadósságot, amelyek reálkamatot fejeznek ki. Ennek következtében az a javaslat van sok helyen leírva, hogy ne vegyék a Nemzeti Bank és az adósság számolását figyelembe, a nominális kamatterheket, hanem csak a valóságot, a reális kamatokkal, tehát az inflációval csökkentett kamatokkal vegyék figyelembe az államadósság terheit. (Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) (16.00) Ez, ha tetszik, jogos követelmény, mert valójában ettől nő az állampolgár terhe, a másik csupán egy elszámolási kérdés, de addig, ameddig a bankok számvitelének az a rendje, hogy a nominális kamatot figyelemb e kell venni, úgy nem gondolom, hogy gyakorlatilag volna jelentősége egy speciális nemzeti banki számvitelt bevezetni, a szakértők ezt úgyis ismerik, úgyis tudják, hogy mi az, amit operacionális deficitnek neveznek, és amiben ez a kamatteher csak részben v an figyelembe véve. Azok, akik Magyarország hitelképességét megállapítják, azok nem fognak attól változtatni a véleményükön, hogy most a nagyobb vagy a kisebb szám szerepel az elszámolásokban, mert tudják, hogy mi van a számok mögött. Ennek következtében a z értékeléseknél ezt a differenciát, amiről szakértői vélemények szólnak, érdemes mindig megnevezni, de nincs jelentősége annak, hogy a számbavételnél eltérünke a jelenlegi kormány és a Nemzeti Bank által javasolt módszerekről vagy nem. Ahogy a beszámolóban hallottuk, a Nemzeti Bank nem tud egyik napról a másik napra megszabadulni bizonyos fiskális politikával kapcsolatos terhektől, és ennek következtében a következő években is kell olyan feladatokat ellátnia, amit egy központi bank, egy nemzeti bank általában nem lát el. Ennek érdekében értelme van annak, hogy erre a feladatra megtakarításokkal, biztonsággal fölkészül, és az elszámolás egyértelműségét biztosítja. Jó lenne, hogy ezen változások eredményeképpen kialakulna egy olyan helyzet, amikor nem lenne mód érdemben azon vitatkozni, hogy miért ugrál a Nemzeti Bank eredményessége egyik évről a másikra, mert ezek folyamatok, úgy vannak előre elkészítve, hogy ne okozzanak a gazdasági mérlegekben jelentős zavart. Remélem, hogy ez a tervezett változás ebben a vonatkozásban is átütő sikerre fog vezetni. Végül, utolsó kérdésként azt a problémát szeretném fölvetni, amiről ugyancsak a miniszter úr beszélt, hogy Magyarország gazdasági eredményeinek egyik fontos tükröződése és egyúttal a gazdasági e redményének fontos forrása is az, hogy Magyarország eddig is és a jövőben is jelentős tőkeimportterület lesz, jelentős tőke áramlik be az országba. Ez a tőke, amely részben pénzformában jut az országba, azonban nemcsak haszonnal jár, nemcsak előnnyel jár, hanem gondokat is jelent, amely gondokról ugyancsak szó esett a miniszter úr referátumában. Nagy probléma, hogy akkor, amikor a beáramló pénzre szükségünk van és szükségünk lenne az utolsó fillérig vagy dollárcentig, mert Magyarország gazdasági fejlődése, stabilizálása a kialakult termelési struktúrák átalakítását követeli, jogosan félünk attól, hogy ameddig ez nem csatornázódik ez a pénz oda, ahol valóban hatékony többletmunkavállalást lehet ezzel a pénzzel biztosítani, addig importtöbbletet, olyan keres leti többletet tud teremteni, amelynek inflatorikus hatása van. Ezért indokolt a beszámolóban szereplő megállapítása: sterilizálni kell a beérkezett pénzmennyiségnek egy részét. A kérdés azonban kettős, hogy mennyi ez a rész, és a másik, hogy mit lehet ten ni annak érdekében, hogy ezt a beáramló többlet fizetőképes keresletet vagy pénzmennyiséget oda csoportosítsuk, amiből többletkapacitások, hatékony munkaerőalkalmazás, nyereségtermelő beruházás lesz, vagy nyereségtermelő tevékenység folytatódik.
