Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
2452 Oka az is például, hogy ez a GDP - amit az előbb mondtam százalékokban - nominálértékben, forintban kifejezve 1990 és 1995 között mintegy 113 milliárd forint csökkenést jelentett; tehát nominálértéken, és nem ped ig reálértéken számolva. Ami reálértékben ez lényegesen negatívabb eredményt mutat. Ha ehhez a durván 200 ezer főállású emberhez még hozzávesszük a kistermelőket vagy azokat, akik valamilyen útonmódon érintettek az agráriumban, akkor azt tapasztaljuk, hog y mintegy 2 millió ember az, aki valahol érdekelt az agrárium termelésében, az agrárium eredményében, és tesz annak érdekében, hogy ezek az eredmények megszülessenek. De figyelembe kell vennünk azt is, mikor ezt vizsgáljuk, hogy nagyon sok vidéken élő embe r az adottságai - a település szerkezete, a település elhelyezkedése - következtében egyszerűen nem tud más munkalehetőséghez, nem tud más megélhetési lehetőséghez hozzájutni, csak az agráriumban tud szereplőként megjelenni, és egyszerűen kényszerpályán mo zog. Hogyha bármilyen munkanélküliség következtében kényszerhelyzetbe kerülne, csak az agrárium az, amely számára megélhetést tud biztosítani. Ahhoz viszont, hogy egy ágazat előrehaladjon, nyilván innovatív tevékenységre, nyilván beruházásra van szükség. H a ezt a mutatót vizsgáljuk meg, akkor azt tapasztaljuk, hogy 1990ben 47 milliárd forint beruházás történt, és ez folyamatosan csökkent: 1991ben 35,1, 32 milliárd forint volt 1992ben, majd egy pici emelkedés 1993ban, és 1995ben ez 76 milliárd forintos értéket képvisel. Én azt gondolom, hogy ez a beruházási mennyiség is azt mutatja, hogy nem volt arányban a teljesítmény és az innováció, a beruházás egymással. Ez viszont azt eredményezte, hogy a mezőgazdaságban a jövedelemtermelő képesség és a vagyonfölél és megindult, a jövedelemtermelő képesség csökkent, és minimális szinten van, és a vagyonfeléléssel próbálták ellensúlyozni azokat a negatív hatásokat, amit ennek következtében volt kénytelen a mezőgazdaság elszenvedni. Nyilvánvaló, hogyha egy ágazatban a jövedelemtermelő képesség csökken, akkor abban az ágazatba a tőke nem kíván különösebben betódulni. Ha megvizsgáljuk azt, hogy hol tartunk ma a mezőgazdaságban, azt látjuk, hogy az épületek, a tárolóhelyek és így tovább, ezek elavultak; az állattartó telep ek technológiája szintén elavult, nagyon sok esetben nulla értéket képvisel. De ha megvizsgáljuk a gépeket, akkor azt látjuk: ezek is elavultak, sok esetben - például nagyon sokat emlegetik: a kombájnoknak az átlagéletkora 10 év körül van , ami szintén eg y olyan feladatot ír elő, amely igenis az innováció, a beruházás fokozása irányába próbálja elmozdítani, kellene elmozdítanunk az agráriumot. Sajnos, az agrárolló szétnyílása talán az idén már megáll, de még mindig jelentős; mintegy 20 százalékkal nagyobba k az input árak, mint az ágazatokból kiáramló termékeknek az árai. Ezek szintén negatív hatást eredményeznek. Annak ellenére, hogy ezeket a negatív hatásokat voltam kénytelen felsorolni, s negatív eredményeket, azt tapasztaljuk, hogy ez az ágazat képes vol t az elmúlt esztendőben 3 milliárd dollár értékben exportot produkálni, és valószínűleg képes lesz 1996ban is ezt a 3 milliárd dolláros exportot produkálni. Ugyanakkor a pozitív szaldója - tehát a tiszta pénz ebből a 3 milliárd dollárból - kétmilliárd dol lár volt, ami nagyonnagyon fontos eredménynek számít. Tudom azt, hogy ez nemcsak azokból a pluszeredményekből, pluszváltozásokból, pozitív változásokból ered, amik megjelentek az agráriumban, hanem azokból a negatív társadalmi jelenségekből is, hogy igeni s a belső fogyasztás - sajnos - csökkent. Én úgy gondolom, hogyha ezeket figyelembe vesszük, akkor kézenfekvő a válasz, hogy csak nagyon értelmesen és jól felhasználható, jó rendszerben működő támogatással lehet ezeken a gondokon változtatni. És amikor itt tartunk, akkor - úgy gondolom - érdemes megvizsgálni, hogy 1995ben melyek voltak azok a támogatások, amelyek végül is az agráriumot ebbe az irányba próbálták elmozdítani. A jó irányba elmozdítani. Azt látjuk, hogy a pótköltségvetéssel együtt mintegy 94 m illiárd forint volt a támogatási összeg, de ugyanakkor mindjárt hozzá kell tenni azt is, hogy ebből determináltan 1994ből áthúzódó kifizetések voltak - durván 12 milliárd forint , tehát a friss pénz mintegy 8283 milliárd forint volt csupán, amelyik bizo nyos mértékben a reorganizációs alapoknak, reorganizációs
