Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
2453 pályázatoknak a kifizetése, '95re való kifizetése, '95ről '96ra való áthúzódása szintén egy 5 milliárd forintos determinációt eredményez. Érdemes megvizsgálni azt, hogy ezek a támogatások, amelye k az ágazatba bekerülnek, hogyan hasznosulnak. Én úgy gondolom, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy az agráriumban nem megfelelően hasznosulnak a támogatások - nyilván lehet negatív példákat is felsorolni. Én azt vizsgáltam meg - kiragadva t ermészetesen a soksok adat közül , hogy például 1994ben az 5 milliárd forintos reorganizációs támogatással mit értünk el. Azt látjuk, hogy 15,5 milliárd forint 5től 7 éves futamidejű hitelhez volt képes jutni az agrárágazat. Ezzel a pénzzel tulajdonkép pen 44 milliárd forint értékű épületet és berendezéseket volt képes újrahasznosítani. Ez, ha a foglalkoztatást is figyelembe vesszük, akkor 27 ezer 61 munkahelyet sikerült megőrizni ezzel a vagyonnal, és 5312 új munkahelyet sikerült teremteni. Így az egy m unkahelyre eső támogatás - állami támogatás , a hasznosulást figyelembe véve, 155 500 forintot tesz ki. Tudjuk azt, hogyha valaki új munkahelyet teremt, akkor munkahelyteremtő támogatásként az államtól 250 ezer forintot kap, tehát az agráriumban lényegese n jobban hasznosulnak ezek a pénzek. De sorolhatnám tovább. Például 1995ben a nagyon sokat szidott exportárualapnövelő támogatás 5 milliárd forintját is ha figyelembe vesszük, amelyre 2245 pályázat érkezett - azt az eredményt hoztam, hogy mintegy 25 ezer darabbal nőtt a tehénállomány; 55 ezer darabbal a kocaállomány szaporodott; 95 ezer darabbal nőtt az anyajuhoknak a száma; és mintegy 1,8 millió négyzetméter baromfitartó terület stabilizálódott. Ez hozzávetőlegesen 36 milliárd vagyongyarapodást eredménye zett, és mintegy 28 ezer munkahelyet érintett. Az 1997. évi javaslat, mely asztalunkon fekszik, durván 88 milliárd forint támogatást tartalmaz, és ebből a 88 milliárdból 5,3 milliárd forint a reorganizációs determináció, amely az előző éveknek az elígérkez ése, ígérvénye tulajdonképpen, így gyakorlatilag friss pénz 82,3 milliárd forint marad exporttámogatásra. Ha ezt mind figyelembe vesszük, akkor azt látjuk, hogy bizony eléggé szűk a mozgásterület. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy ez a nagyon sokak által elfogadhatatlannak ítélt támogatási összeg miért elfogadhatatlan. Érdemes megvizsgálni azt is, már sokan fölvetették képviselőtársaim közül, hogy a GATTtal vagy a WTOval - újabb nevén - kötött szerződésünkben azok a kényszerpályák, amiket az 1990es évek elején - és most nem visszamutogatni akarok, csak tényt akarok közölni - gyakorlatilag kényszerpályára tették a magyar exporttámogatási lehetőségeket, ezeknek a szerződéseknek az előkészítésében kik voltak azok az urak, akik közreműködtek és ilyen kényszerpályára helyezték a gazdaságot. Azt hiszem, hogy ebben a vonatkozásban a megnevezést követelőknek igazuk van. Ugyanakkor, ha azt az álláspontot képviseljük, hogy a jelenleg alkalmazott technikákkal próbáljuk a támogatási pénzeket eljuttatni a megcélzott területre, illetve csoportokhoz, akkor valóban elfogadhatatlan a 88 milliárd forint. (11.30) Milyen lehetőség adódik? Az egyik lehetőség az, hogy próbálunk még legalább 20 milliárd forintot szerezni az exporttámogatások részére valahonnan. Honn an lehet szerezni? Lehet szerezni más területekről, amelyek nyilvánvalóan szintén ugyanúgy ragaszkodnak ahhoz a kicsi kis pénzhez, amihez esetleg hozzájutnak. Vagy pedig másik megoldás, hogy növeljük a hiányt. Én úgy gondolom, hogy egyik megoldás, egyik út sem járható út, hanem meg kell változtatnunk, el kell jutnunk odáig, hogy megváltoztatjuk azokat a technikákat, rendszereket és azokat a célokat is, amely célok az agrártámogatások során eddig megfogalmazást nyertek. Én úgy gondolom, hogy tarthatatlan az a jelenlegi gyakorlat, hogy a vidék problémáját szőröstőlbőröstől, szociális helyzetétől kezdve az agrártámogatásokon keresztül úgynevezett térségi támogatásokkal - mely az agrártámogatásokból táplálkozik - próbáljuk megoldani. El kell érnünk azt, hogy ez a 88 milliárd forint - most teljesen mindegy, hogy milyen összeget mondunk , tehát ez az összeg, ami agrártámogatásokra kerül, ez valóban csak a mezőgazdasági termelést szolgálja, és ne szolgáljon olyan lehetőségeket, olyan projekteket, amelyek nem csak az agráriumnak a feladatai.
