Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2448 A másik, harmadik, negyedik tétel, amiben módosító indítványokat fog a Magyar Demokrata Fórum beterjeszteni, az, hogy akkor, amikor 10 ezer kó rházi ágyat megszüntetnek, ez azt jelenti, hogy megnő az a távolság intézmények bezárása következtében, amelyen belül a betegnek el kell jutnia a kórházba. (11.00) Ezért feltétlenül szükséges a mentő és a mentésügy igen jelentős támogatása, hiszen nem mind egy, hogy mennyi idő alatt jut a beteg a kórházba, ez az életesélyeit jelentősen befolyásolja, vagy ha nem, akkor legalább a szenvedése idejét rövidíti meg, hiszen nagyon sok urológiai osztály került távolabb a betegtől, akinek például veseköves rohama mia tt igen nehéz elviselni a zötykölődést ezen a hosszabb távon. Tehát a mentésügyet kiemelten támogatni szeretnénk. A másik. Nincs benne a költségvetésben - az előttünk fekvő költségvetésben - az a szintén tegnap elfogadott csomag következtében fennálló nagy obb önkormányzati kiadási tétel, ami abból ered, hogy az önkormányzatoknak kell hozzájárulni az úgynevezett egészségügyi adó, vagy egészségügyi adónak nevezett adó vagy egészségügyi adónak nevezett tbjárulék, mindegy, szóval annak a finanszírozásához, és erre semmi fedezet nincs. Tehát ennek az önkormányzatok részéről történő leosztása mindenképpen szükséges az állami költségvetésből azért, hogy az önkormányzatok ezt tényleg a közgyógyellátottak, a gyes és a többi szociálisan rászorult számára oda tudják a dni. Még egy kérdés van, és azt hiszem, ma már többre nem nagyon lesz idő, majd a részletes vitában talán: az otthonápolás kérdése. Ami azért került előtérbe, mert hogyha a kórházi ágyakat csökkentjük, akkor a betegeket legalább otthon ápolni kéne. Most er re - az egy éve, másfél éve folyó modellkísérletek szerint - körülbelül 3 milliárd forintra lenne szükség, annak érdekében, hogy minden otthoni ápolásra rászoruló beteg megkaphassa ezt a szolgáltatást. Az előterjesztett összeg, ami legfeljebb 600 millió, a zt jelenti, hogy egyötöde jut ehhez a szolgáltatáshoz, ami messze nem váltja ki a kórházból kiszorulók teljes körét. Még egy veszéllyel jár az, hogy megint egy újabb hiányt teremtünk az egészségügyben, hiszen a hiány mindig a jogtalan, törvénytelen, tiszte sségtelen előnyök szerzésének előre kikövezett útja. Magyarul: az részesül házi ápolásban, aki hozzá tud járulni saját zsebéből ehhez. Ez viszont megint csak azt jelenti, hogy az erre fordított pénzt - noha minden adófizető fizeti - csak a tehetősebbek ves zik igénybe, magyarul, a szegényebbek pénzét ismét átcsoportosítjuk a tehetősebbek zsebébe. Ami azért nem egy szocialista, nem egy liberális, hanem a világ egyetlen kormányának sem lehet ennyire nyíltan vállalt célja. Ezek után azt fogják kérdezni a kormán ypárti képviselők, hogy jó, jó, ezek nagyon nemes célok, de hát miből. S a megoldás a következő. Szükségese mind az 1000 milliárd forintos, nem kamatozó, Nemzeti Banknál lévő adósságot átvállalni a költségvetésnek kamatozó állampapírok formájában, vagy az t meg lehet két vagy három, vagy négy év alatt is csinálni? Semmi nem teszi szükségessé, hogy ezt most azonnal megtegyük. Ugyanis ezeknek a kamatai megint csak az adófizetők zsebét terhelik, azoknak az adófizetőknek a zsebét, akik ezért az adóért bizony ro sszabb egészségügyi ellátást - az orvoskamara, a Kórházszövetség és mindannyian a szakmában már azt mondjuk, hogy nem rosszabb, hanem elégtelen egészségügyi ellátást - kapnak. Miért a beteg fizesse meg a bankok kamatbevételeit, miért nem lehetett elhúzni e zt a folyamatot? Hiszen önök itt, ugye, legalább még másfél, két évi kormányzásra rendezkedtek be. Van rá két évük. Éppen ezért én azt javaslom, hogy ne '98ban hozzák meg azokat tényleg érzékelhető, a lakosság számára felfogható, javító - nem mondom, hogy közérzetjavító, mert nagyon lejáratták ezt a szót, de tény az, hogy érzékelhető , életminőségjavulást hozó intézkedéseket. Ne '98ban, hanem már '97ben tegyenek erre kísérletet, hiszen '98ban már nem biztos, hogy eljut a választókhoz ennek az üzenete. Én nagyon kérem, hogy a részletes vitában kifejtendő és a mostani elveken alapuló módosító javaslatainkat támogassák, és nagyon kérem önöket - mint kormányt , hogy igyekezzék legalább
