Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2446 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kis Gyula József képviselő úrnak, MDF, akit Gombos András képviselő úr követ, az SZDSZből. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim. Ilyenkor, a költségvetési vita vége felé szólni sokkal kellemesebb, mint az elején, mert az elhangzottak alapján sok minden tisztázódni látszik. Különösen aktuális ez a megállapítás azért, mert tegnap elfogadtuk az adótörvényeket, tehát tudjuk, hogy mennyi lesz a bevétel, amit a költségvetés majd el tud költeni. Tegnap a miniszterelnök úr sajtótájékoztatót tartott, nyilván már ismerve az elfogadott törvények hatásait, és azt ígérte, hogy jövőre érezni fogja az állampolgár a stabilizációs erőfeszítések, az áldozatok eredményeit, mert érezhetően javulni fog a lakosság életszínvonala. Magyarul: javulni fog a nép jóléte. Ehhez képest a költségvetés népjóléti fejezete messze nem javulást mutat. 276 milliárdot költhetett az egészségügy idén, és 275 milliárdot költhet jövőre. Egymilliárddal csökken nominálértékben az egészségügyi költségvetés. (10.50) Tudni kell, hogy az inflációt kétszeresen meghaladó az egészségügyi kiadások növekedése a világon mindenütt, nálunk is, éppen a nagy importhányad miatt és az orvostechnikai, technológiai forradalom következtében. Tehát el kell gondolkozni azon, hogy béke időben, amikor a hadsereg jogos fejlesztésére van pénz, akkor miért nincs egy fillér fejlesztés, sőt visszafejlesztés van csak az egészségügyben. A katonák háborúban harcolnak, az egészségügy békeidőben is harcol minden egyes betegért. Azon is el kell gondolkozni, hogy amíg be lehet zárni egy gyárat, és a gépeket lehet konzerválni, míg ha nincs elég katona, akkor a fegyvereket be lehet zsírozni, de az élő embert azt nem lehet egy majdani, gazdasági növekedés függvényében megnövelt egészségügyi ellátással életben tartani, ha közben már meghalt. És hogy ez nem üres szó, nem szónoki fog ás, csak a mai egyetlen napilap, a Magyar Nemzet címoldaláról hadd idézzek két címet: "Kimerülő vér- és infúziótartalékok. 49 kórházban már infúziót sem tud adni a humánoltóanyagtermelő, mert nem tudnak fizetni érte." Most itt ugye, nem orvosok ülnek, teh át el kell mondanom, hogy az infúzió az a folyadék, ami ilyen nagy állványon lógva belecsurog a beteg vénájába. Hogy ennek mi az értelme? Például az, hogy egy bélhurutos csecsemő 8 óra alatt kiszáradhat és meghalhat, hogyha nincs folyadékpótlása. A vérkész ítmények jelentőségéről, azt hiszem, még laikus körökben sem kell beszélnem. A következő - és magyarázat minderre a katasztrófahelyzetre , ugyanennek a lapnak a címoldalán a másik cím: "Szabó György lemondott?" - kérdőjellel. A miniszter, a népjóléti mini szter, akiről nem lehet tudni ugyan, hogy lemondotte, de tény, hogy nem vett részt a Pénzügyminisztériumban azon a tárgyaláson, ami a költségvetés tárcák közti elosztásáról döntött volt, nem vett részt az MSZPfrakció azon ülésén, amely a népjólét, az egé szségügy, a családtámogatások és a többi rendszer, a népjóléti rendszer alapkérdéseiről szólt. Tehát mindenképpen úgy tűnik, hogy talán kissé gyenge ennek a tárcának az érdekérvényesítő képessége. Különben nem fordulhatna elő, hogy abban az országban, ahol Európában a legrosszabbak az egészségügyi mutatók, ahol a legkorábban halnak az emberek, a legrövidebb ideig élnek, ahol az első félév statisztikái szerint többen haltak meg, mint Magyarországon bármikor fél év alatt, amióta statisztikai rendszer van, kev esebben születtek, mint bármikor, amióta statisztikai rendszer van. Hogyha ezekkel szembenéz a tárca, és ha ő nem teszi, a miniszterelnök úr és a kormány, akkor valószínűleg nem kerül elénk ez a javaslat, amely arról szól, hogy 1 milliárd forinttal keveseb b jut névértéken jövőre az egészségügynek, mint jutott idén. Az Egészségügyi Világszervezet azt mondja, hogy az egészség nemcsak a betegség hiányát jelenti, hanem a teljes testi, lelki és szociális jólét állapotát. Tehát sokkal tágabb fogalom az
