Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2427 Tehát sajnálatos módon a kormányzati oldal szürkeállománya megint csak összeomlani látszik, és a mi szerény kis szürkeállományunk, a kisgazda szürkeállomány bizonyul itt megint értékállandónak, (Derültség. - Szabó Zoltán közbeszól: Elég szerény.) hiszen a 1,5 milliárd forint, bizony, az egész '97es évre vonatkozó "nagy" beruházásként tekinthető, hogy a jogelődjüktől vegyek egy szóhasználatot. Az útépítés másik forrása az Útalap, amely ugyancsak megér egykét mondatot. A közutak üzemeltetésére, fenntartására és fejlesztésére áfa nélkül - és a dolog lényege itt keresendő valahol, hogy áfa nélkül - 32,2 milliárd forintot kóstál, tehát ez már nem 1,5 milliárdos tétel. Kérem, ez kemény 32,2 milliárd. Az új utak és hidak építésére ugyanakkor a költségvetés szerint, mert ezt is megmondja nagyon precízen, mennyit kell fordítani - ha nem csal a szemem, akkor 7,3 milliárd forintot. (9.10) Na most már, ha ezt az összeget valóban - és itt a "valóban"nak igen nagy jelentős ége van, engedjék meg, hogy mint afféle kukacoskodó jogász itt ezt aláhúzzam - az M3asra költenék, akkor milyen jogon fognak autópályadíjat szedni, merült föl az én gondolatomban, és a mai napig sem találtam erre magyarázatot. Gondolom, majd Akar államtit kár úr, aki figyeli a beszédemet, erre megfelelő magyarázatot fog adni. De hadd folytassam tovább! Az Útalapot 8,4 milliárd forint áfa fizetése terheli. Ez viszont, ugyebár, több mint az előbb említett 7,3 milliárd forint, tehát amit a költségvetés szerint az új utak plusz hidak - mert ezt se feledjük el! , tehát utak, hidak új építése címén egyáltalán összesen fordítani lehet. Tehát bármily szomorú, a nagy beruházási csodának a végeredménye megintcsak az, hogy több adót akar szedni az igen tisztelt kormán y, jelen esetben áfa címszó alatt. Ne csodálkozzanak tehát, hogy az áfabevétel nő, de az elkészült utak kilométerszáma nem nő, hanem stagnál, ahogy bátorkodtam az előbb magam kifejezni. Tehát többszörösen megadóztatja az állam az adófizetőket ahelyett, hog y utakat építene. Ez a kisgazda rezümé mindebből, pedig ugyebár az útkoncepció arra lenne való, hogy út épüljön. Az áfát kellene tehát eltörölni. Itt már kisgazda javaslatról van szó, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz, hogy az én tanácsom szerint szegény Pe tő Iván reményei ne essenek kútba, hogy ez valóban a remény költségvetése legyen, ne pedig a vakreményé, amint én azt gonoszkodva megjegyeztem. A gazdaság növekedését mozdíthatná elő a lakásépítés bővülése is. Miután itt már többen szóltak a lakásépítésrő l, engedjék meg, hogy a költségvetés tükrében egykét gondolatot még ahhoz magam is hozzáfűzzek, hiszen önök már egyszer elvetették az alkotmányozás kapcsán azt a kisgazda előterjesztést, hogy a fiatalok első munkahelyhez és első lakáshoz jutásának jogát a Magyar Köztársaság alkotmányában rögzítsük, és ilyen módon teremtsünk egy olyan helyzetet, hogy köteles legyen mindenki azon munkálkodni, hogy ennek az első lakáshoz jutásnak a reménye beteljesüljön. A támogatási összeg - és erre hívnám fel az igen tiszt elt figyelmüket - sajnálatos módon alig nő a költségvetési törvényből is kitűnően. Magánlakás építésére mindösszesen 36,6 milliárd forintot fordít a költségvetés, ami az előterjesztés indoklásából megállapíthatóan a tervezet szerint 28 ezer lakás felépítés ét mozdítaná elő. Ugyanakkor fel kell hívjam az önök igen tisztelt figyelmét arra a tényre, hogy évente mintegy 40 ezer lakást kellene felépíteni a lakásállomány pusztulása következtében ahhoz, hogy egy lakással se legyen több, de kevesebb se, mint volt a korábbi évben, és emellett még évente 200 ezer lakást kellene felújítani, rendbe tenni, hogy a lakásállomány pusztulását megakadályozzuk. Egyértelmű tehát, hogy ez a 36,6 milliárd forint még a szinten tartáshoz sem elegendő. Tehát kérem igen tisztelt képvi selőtársaimat, gondolják ezt végig abból a szempontból, hogy most már évtizedek óta milyen rohamos arányban fogy a magyarság lélekszáma, és milyen tragikus nagyságúra duzzadt fel erre az évre, ugye, durván az előzetes kalkulációk szerint nagy valószínűségg el mintegy 50 ezerrel fognak többen meghalni, mint amennyien születnek. Úgy gondolom, ebben a helyzetben egyszerűen nem lehet tovább várni a lakáskoncepció megoldásával.
