Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
2419 Néhány számot hadd említsek. Beigazolódott az a tény is - a számok tükrében , hogy a két évvel ezelőtti 80 százalékos mérték a teljes közoktatási kiadásokhoz képest ténylegesen az inflációt meghaladó mértékben hozza jobb helyzetbe a közoktatás egészét, hiszen automatikusan, körülbelül 2021 százalékkal nőnek a normatívák '97ben a '96os normatívákhoz képest. Tehát nem voltak igazak azok az állítások, amelyek itt az inflációt kalkulálva egy rosszabb helyzetet feltételeztek - elsősorban ellenzék i oldalról - még a közoktatási vita során. Tehát egy növekvő közoktatási rendszerrel találjuk magunkat szemben, az inflációt meghaladó mértékben. A vita során gyakran elhangzik persze az is, és ezek jogos észrevételek, hogy van a dolognak egy másik eleme: mi lesz az önkormányzatokkal, mennyi jut az önkormányzatoknak egyéb csatornákon. Hiszen ha az állam az önkormányzatoktól egyébként elvon erőforrásokat, miközben a közoktatáshoz nagyobb mértékben járul hozzá, akkor az egyébként autonóm önkormányzati költség vetésben akár rosszabbul is járhatnak az önkormányzatok. Egyrészt szeretném jelezni, hogy nincs szó arról, hogy '97ben jelentős megszorításokra, elvonásokra kerülne sor az önkormányzati szférában. Másrészt azt is szeretném jelezni, hogy persze önmagában a z a tény, hogy az iskolarendszer jobb helyzetbe kerül, azt is jelenti, hogy azok az önkormányzatok, amelyek iskolákat tartanak fenn, azok az önkormányzatok, ahol sok gyerek lakik, sok gyerek használ iskolát, azok jobb helyzetbe kerülnek egy ilyen finanszír ozási modellel - relatíve , mint azok, akik kevés iskolát tartanak fenn vagy egyáltalán nem tartanak fenn iskolát. (8.30) Tehát önmagában a közoktatás kiemelt finanszírozása a költségvetés részéről relatíve mindenképpen jobb helyzetbe hozza az önkormányz atokat, azokat az önkormányzatokat, amelyek sok iskolát tartanak fenn. Maga a finanszírozási modell tulajdonképpen a közoktatási törvényben körvonalazódott. Szerencsére itt a parlamentnek a költségvetési vita során legfeljebb abban kell vagy lehet döntenie , hogy milyen többleterőforrásokat bocsát rendelkezésére a közoktatásnak. Én mondanék néhány, számunkra fontos normatívaelemet, mert azt gondolom, hogy ezek mindenképpen jelentős változások. A legnagyobb mértékű növekedés a középiskola utolsó három évé ben, a 1113. évben volt vagy lesz terveink szerint. Ennek nyilván a alapvető oka az, hogy mindannyian egyetértettünk abban, hogy az expanzió, a közoktatás kiterjedése a 1718., sőt ha lehet, a 1920. évre, olyan cél, amely elkerülhetetlen eleme a magyar k özoktatás egészének, és amely egyébként - meggyőződésem szerint - az ifjúsági munkanélküliség igazi megoldását is jelenti. Új, úgynevezett kiegészítő normatívaelemek is megjelentek a rendszerben. Ezeket a közoktatási törvény rögzíti, tehát nem kell nekünk azon vitatkozni itt a Házban, hogy vannake ezek a kiegészítő normatívák. A mértéke lehet vita. Nagyon sokan vádoltak minket az elmúlt két évben azzal, hogy tönkre szeretnénk tenni - nem tudom, hogy miért tennénk ezt - a falusi kisiskolákat, a kistelepülés ek kisiskoláit. Szeretném jelezni, hogy a legnagyobb mértékben megemelkedő kiegészítő normatíva pont a kistelepülések kisiskoláinak kiegészítő normatívája: ez 5400 forintról 20 ezer forintra emelkedik terveink szerint 1997ben. És egyéb területeken is, a n emzetiségi kisebbségi normatívánál, az iskolai könyvtárakat támogató normatívánál és így tovább, kiemelkedő helyzetbe kerülnek a kistelepülések kisiskolái. Nem azt mondom persze, hogy jó helyzetbe kerülnek, hiszen a tét nem az, hogy Magyarországon valamifé le külön területként, függetlenül a gazdaság helyzetétől működne az iskolarendszer. Csak azt állítom, hogy egyszerűen nem igazak azok az állítások, amelyek azt mondják, hogy föl szeretné bárki is számolni ebben az országban a kistelepülések kisiskoláit. Az ellenkezőjéről van szó. Mi nem szónokolunk arról, hogy milyen fontos a kistelepülés kisiskolája, mi egy olyan finanszírozási rendszert próbáltunk meg leírni - és úgy tűnik, hogy ez működik , ahol ezek a kisiskolák meg tudnak maradni. Persze csak akkor, h ogyha erre ott helyben szándék, akarat van és hogyha van gyerek, ami azért nem egy lényegtelen szempontja az iskolarendszernek, hiszen gyerek nélkül elég nehéz iskolát csinálni.
