Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 16 (200. szám) - A lakás-takarékpénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
240 A következő eljárási dolog a törvényjavaslat 3. §ához kapcsolódott, ami azt mondja, hogy határidők tűzésénél méltányossági fogalmat vezet be. Itt szeretnék azért utalni, hogy a méltányosság kérdése a kárfelelősséghez és a kártelepítéshez kapcsolódik, legritkábban szoktuk alkalmazni, és én nem is tudok az egész jogalkotásunkban arra példát, hogy határidők tűzését méltányossághoz vagy méltánytalansághoz tudtuk volna kötni, ez telj esen szubjektív fogalom. A törvényjavaslat 4. §a pedig az én szememben egy nagyon furcsa megoldás: "lakáspénztár elnevezésének védelme". Hadd kérdezzem meg, mi ez? Ez valamiféle védjegy? Vagy oltalom? Vagy mit jelenthet ez a 4. §? Igazán nem értettem a lé nyegét. A 18. § azonban elég súlyos ellentmondást tartalmaz a hatályos Ptk.val kapcsolatban. A 18. § az úgynevezett általános szerződési feltételekkel foglalkozik. Mindenképpen szükséges volna összhangba hozni itt az általános szerződési feltételekkel kap csolatban leírt rendelkezést a 18. §ban a Ptk. 209. §ával. Különösen súlyos szemléleti hibát tükröz ez, mely azt tartalmazza, hogy az általános szerződési feltételek módosításához az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélye szükséges. (18.30) Ez a szabály nincs összhangban az általános szerződési feltételek intézményével a magyar Ptk.ban. Ez az intézmény ugyanis a magyar polgárjogban az úgynevezett utólagos kontroll elvére épül. Azaz itt egy radikális megtámadási lehetőség van a bíróság előtt. A Ptk. 209. § (3) bekezdése nem az előzetes kontroll elvére épül. Ezért a kettő közötti összhangot meg kellene teremteni. (Az elnöki széket Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Nem untatom a képviselőtársaimat, hogy fölolvassam az egész et a Ptk. 209. §ából, de ez a (2) bekezdésében azt mondja, hogy: “A bíróság a megtámadás alapossága esetén a sérelmes kikötés érvénytelenségét mindenkire kiterjedő hatállyal megállapíthatja”, ami nekem azt jelenti, hogy egy ilyen megtámadás esetén az egés z szerződéses konstrukció összedől. Áttérve a törvényjavaslatban megfogalmazottak érdemi kifogására, inkább csak az aggályaimat szeretném összefoglalni, és a kérdést. Ugyan nagy örömmel hallottam az előbb a képviselőtársak vitatkozását arról, hogy a törvén yben 30 százalék vagy 40 százalék szerepel. A törvényben semmi nem szerepel. Ez a legnagyobb bajunk, hogy a törvényben semmi nem szerepel. Ugyanis két dolog miatt izgat. Az első az, hogy nem szerepel a törvényben az sem, hogyha én meghatározott időn keres ztül vállalom a szerződésben írt feltételeket, akkor a pénzintézet milyen keret erejéig köteles nekem adott esetben hitelt biztosítani. Olvastam újságban - hozzáteszem , mert a kormány erről minket nem értesített. Az előzetes számítások mindenütt 5050 sz ázalékos konstrukcióról beszélnek. Tehát 50 százalék összeget én megtakarítok, állami támogatás, kamatok, ehhez kapok még 50 százalékot hitel formájában. Azonban ezt csak - mondom még egyszer - rádióban, televízióban és újságokban láttam. Sérelmeztem is eg yébként, hogy a kormány úgy nyújtotta be ezt a javaslatot, hogy semmiféle modellszámítást vagy számítást nem nyújtott nekünk, képviselőknek e mellé a törvényjavaslat mellé, hiszen nem tudni egyébként - lehet, hogy a pénzintézetek ezt megcsinálták, és nagy apparátusuk van erre , de hogy az állampolgároknak és a képviselőknek ezt meggyőzővé tudja tenni a kormány, bizony számításokat kellene végezni. Nyilván, ha számításokat végzett volna, akkor szembekerül azzal a problémával, hogy le kell írni, hogy legaláb b a felét hitel formájában biztosítani kellene. Ami szerintem nagy jó lenne, hogyha ezt a törvény garantálna, nem pedig majd rábízzuk egy szerződésre, és a szerződés azt mondja, hogy 30 - 40 - 50 - 70 százalék, akkor alakuljon ki ebben egy vegyes képlet. N agyban hiányoltam azt, hogy ezt nem a törvény fogalmazza meg. Ugyanakkor törvényben kell - a megítélésem szerint - azt is megfogalmazni, hogy az állam ezt milyen mértékben kívánja támogatni. Ezt megint csak a sajtó útján tudom, hogy ez az idén 40 százalék, és már a
