Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 16 (200. szám) - A lakás-takarékpénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
241 kormányrendeletbe is így került bele, hogy ott 30 százalék lett az új variációban. 30 százalékos állami támogatást ad, ami maximum évi 36 000 forintos állami támogatást jelent. Ha ezt a forint nyelvére átváltjuk, akkor ahhoz, hogy egy előtakaréko skodó a maximális állami támogatást megszerezze, tízezer forintot kell havonta befizetnie, hogy éves viszonylatban az államtól 36 000 forintot megkapjon. Félelmem az ezzel a törvénnyel, és szeretném megerősíteni a Fidesz képviselőjét, hogy ez valóban nem a nnak a rétegnek a lakásmegtakarítását szolgálja, amit mi mindannyian szeretnénk szívünk szerint támogatni, a legszegényebb rétegnek a lakásmegtakarítását. Tisztelt Képviselőtársaim! A családi pótlék tárgyalása után, azt hiszem, hogy Kökény államtitkár úr m últ héten úgy válaszolt egy kérdésre, hogy az eddig családi pótlékéban részesedett családok 90 százaléka lesz jogosult az új rendelkezés után is a családi pótlékra. Ez azt jelenti, hogy a magyar családok 90 százalékában nem éri el a jövedelem egy főre jut ó összege a nettó 19 000 forintot. Ha ezeket az adatokat összetesszük, akkor tessék szíves végiggondolni azt, hogy ma Magyarországon hány olyan család van, amely nem rendelkezik lakással, albérletben lakik, bérleti díjat fizet, és emellett négyöt évig tak arékoskodni tud havi 10 000 forinttal ahhoz, hogy megszerezze ezt a 36 000 forintos összeget. S akkor gondolják végig, ha a kormány által modellezett formában négy évig takarékoskodik, négy évig hitelt kap, mindösszesen 1 250 ezer forint körüli összeg az, amit megkaphat. Még egyszer megkérdezem önöktől, hogy ezzel a mai lakásviszonyok mellett mit lehet kezdeni. Megint csak azt kell hogy mondjam, hogy ez valóban a szegényebb rétegeknek nem segít, illetőleg két esetben segít. Az egyik a lakáscsere, amikor egy relatíve kis összeggel már hozzájuthatok, hogy egy egyszobás lakás helyett legyen egy másfél szobás lakásom. Támogatni tudja azokat, akik lakásfelújításban, vagy szobabővítésben, vagy komfortfokozat változásában gondolkodnak, és segíteni tudja azokat, aki k olyan helyen kívánnak ingatlant vásárolni, ahol az ingatlan értéke nagyon nyomott. Ezek a nyomott ingatlanárak, ahol ma vidéken 1 millió vagy 1 millió 200300 ezer forintért a mai viszonyok között lehet kapni családi házat, ezek az elmaradott térségek. A z a térség, tisztelt képviselőtársaim, ahol nincs munkalehetőség, ahol problémák vannak az iskoláztatással, és ahol mérhetetlen problémát jelent az utazási költség. Azt hiszem, hogy nem lenne szándékunkban azt preferálni, hogy ezeken a területeken kilátást alan munkahelyekkel és gyereknevelési lehetőségekkel legyenek kénytelenek lakást vásárolni. Emlékszem, kezdő ügyvéd koromban volt egy ilyen konstrukció, amikor meglepték a főváros környékiek ezeket a szegény vidéki településeket, micsoda szociális problémá kat vetett föl azokban a falvakban, ahol utcasorokat lehetett megvásárolni 300400 ezer forintos vételárért. Én nagyon félek attól, hogy ez a konstrukció erre a három területre gyógyírt ad, azonban a legfontosabb problémánkat, az első lakáshoz jutók lakásm egsegítésének megszerzését ez a konstrukció nem tudja támogatni. Aggályom van a törvénytervezettel kapcsolatban a tekintetben is, hogy miért kormányrendelet akarja szabályozni az állami támogatás mértékét. Ezt vagy ennek a törvénynek kell szabályozni, vagy ha úgy gondolja a kormány, hogy ezt sűrűn akarja módosítgatni, akkor a mindenkori költségvetési törvényben. Én jobban szeretném, és szívesebben látnám azt a megoldást, hogy ez a törvény kiszámítható módon, évekre előre határozza meg, hiszen furcsa helyzet áll elő. Ez a törvény megszületik, azonban ennek hatása legalább még egykét kormány váltását fogja megérni. Ebben a 810 éves periódusban kiszámíthatóságot kell biztosítani az állampolgároknak is, és kiszámíthatóságot kell biztosítani a pénzintézetnek is . Ezt annullálja az én megítélésem szerint az, hogy a támogatás mértékét kormányrendeletben akarják szabályozni, és nem a törvényben. Ezért módosító indítványt is kívánok benyújtani annak érdekében, hogy ezt a törvény szabályozza, sőt, előre kiszámítható m ódon, mindig a 40 százalék formájában. Kérdés nekem az is, hogy ha már egy jobb konstrukció helyébe lép ez a relatíve rosszabb konstrukció, az állampolgárokra nézve hátrányosabb konstrukció, hogy akkor az egyéb törvények
