Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 16 (200. szám) - A lakás-takarékpénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ):
232 elég ez a törvényi szabályozás, újabb törvényekre is szükség van ahhoz, hogy a magáner ős lakásépítkezés sikerrel folyjon, akkor ebben természetesen egyetértek önnel. Köszönöm. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Előzetes írásbeli jelentkezés alapján szólásra következik Tamássy István úr, Szabad Demokraták Szövetsége, szólásra követ kezik Sasvári Szilárd úr, Fidesz. Megadom a szót Tamássy István úrnak. TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A lakásüggyel foglalkozó törvényjavaslat, határozati javaslat meglehetősen régen került a tisztel t Ház elé. Ha jól gondolom, utoljára az 1993. évben két törvénnyel foglalkozott az Országgyűlés, illetőleg foglalkozott a lakhatás ügyével. Viszont - és ezt örömmel mondom el - a kormány fontos határozatot hozott ez évben 1074/1996os számon "a lakásépítés és felújítás finanszírozásának fejlesztési koncepciója alapján szükséges intézkedésről" - idézőjel bezárva , és ebben tekintette át a lakásügy legfontosabb kérdéseit. A kormányhatározat egy összefüggő, koherens intézkedési csomagot hozott létre, amelyb ől világosan kitűnik, hogy a lakásügy nevű problémahalmaz számos kormányzati intézkedést foglal magában, amelynek nem egyetlen, de igen fontos pontja az előterjesztett lakástakarékpénztárakról szóló törvény tervezete. Mielőtt azonban az előttünk fekvő tör vénytervezetről szólnék, néhány mondatban fontosnak tartom a lakáskérdés mai helyzetét áttekinteni, hogy önöknek, tisztelt képviselőtársaim, és az ország nyilvánossága részére hiteles képet adjunk egy mindenkit egyaránt érdeklő kérdésről. A lakáskérdé s az emberiség legősibb alapproblémái közé tartozik. Az emberi lét szempontjából a klimatikus viszonyok és a külső agressziók elleni védelem meghatározó jelentőségű. Mint minden érzékeny kérdést, a lakáskérdést is igen eltérően ítéli meg a társadalom. Egya ránt felmerül a válság és a prosperitás gondolata is, azaz hogy a lakáshelyzet ma jobb, mint ahogy ezt az ország gazdasági helyzete indokolná vagy rosszabb, a lakhatás körülményei elfogadhatatlanok. A gondok reális elemzése mutatja, hogy ma a lakásügyet eg yaránt jellemzik pozitív és súlyosan kedvezőtlen elemek együttes hatásai. Leszögezhető, hogy a lakásügy kezelése fontos politikai kérdés egy kormányzat munkájának megítélésében, a lakásügy egészéhez való hozzáállás akár meghatározó szempont is lehet. Ma, 1 995ben 3 970 812 darab lakást tart nyilván a statisztika Magyarországon. Az átlagos lakásméretre jellemző, hogy egy szobára 1,11,2 lakos jut. A lakásellátottsági mutatóink tehát jó európai középszintet jeleznek. A lakásvagyon épülettípus szerinti megoszl ásában a következő: 2 291 000 darab családi ház és 1 669 800 darab többszintes, többlakásos lakóépületben elhelyezett lakás. A lakások több mint 90 százaléka magántulajdonban áll, az önkormányzatiállami lakástulajdon közel 8 százalékot tesz ki. Ez utóbbir ól elmondható, hogy a lakásprivatizáció túl jól sikerült. A magántulajdon és állami tulajdon kívánatos aránya egyes szerzők szerint 85:15 százalék lenne. Két fő momentumra kell itt felfigyelnünk. Rendkívüli arányban lecsökkent az új lakások építése. Az 199 4ben elért mélyponton 20 974 darab új lakás épült meg. Ez 1900tól számítva megegyezik a legalacsonyabb, 1923as vagy 1932es években építettek számával. A lakásépítés ütemének kívánatos mértéke - figyelembe véve az amortizációt - körülbelül a meglévő áll omány 1 százaléka feletti, körülbelül 4045 ezer lakás évente. A meglévő lakásállomány fenntartására, értékének megőrzésére fordított figyelem, illetve anyagiak messze elmaradnak a szükségestől. Budapesten például százezres nagyságrendű a több mint 30 éve fel nem újított lakások száma, fokozódik az értékvesztés, szaporodnak a baleset- és életveszélyes helyzetek ezen épületekben. A lakások eladásával a felújítások pénzügyi feltételei romlottak, a jogi helyzet bonyolultabb lett. Az előzőekből kitűnik, bár a l akáshelyzet nem kedvezőtlen, akut válságkezelési akciókra nincs
