Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 5 (220. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki ellenjegyzés általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP):
2295 Aláhúzta ezt a megoldást az is, hogy a mostani időszakban, amikor az 1997es költségvetés tárg yalása ugyancsak feszes napirendi ütemezéseket igényel - és emiatt hosszabbított plenáris ülésekkel kell számolni a tisztelt Háznak , ezt a néhány órát - amit a számviteli törvény feldolgozásával kell most eltöltenünk - szintén erre az 1997es költségveté sre fordíthattuk volna. Akkor, sajnálatos módon, a Ház nem szavazta meg különleges eljárás alkalmazását. Hadd mondjam azt, hogy - nem tudom, hogy ki hogy számol el lelkiismeretével , hogy amikor a produktív időből igazából elveszünk háromnégy órát, akkor nincs a Fidesztől, nincs az MDNPtől, a függetlenektől hozzászóló egyáltalán. És akkor hogyan számolnak el ők azzal, amikor adott esetben - esetleg név szerint - ők nemmel szavaztak különleges eljárás elfogadása vagy nem elfogadása terén. Ez természetesen egy technika, de nem is ez a lényeg, amiért én hozzá akartam szólni, de nagyon kikívánkozott belőlem, mert azért aki egyszer át mond, az mondjon utána bt is. Ugyanakkor nagyon örülök annak, hogy a plenáris ülésre került a számviteli törvény, mert ez azt is jelenti az én számomra, hogy ez nem egy szűk szakmának a törvénye, hanem egyre fokozottabb jelentősége van a magyar társadalom, a magyar nemzetgazdaság életében. A jelentősége igazából ma még nem igazán érzékelt a gazdálkodók között. A számviteli törvé ny módot és lehetőséget ad arra, hogy a partnerek egymásról korrekt információkat szerezzenek, a partnerekkel kapcsolatos információkat feldolgozzák, elemezzék, és ennek megfelelően hozzák meg kockázatvállalási döntéseiket. Én úgy gondolom, hogy akkor, ami kor a számviteli törvényt most módosítottuk, akkor ebben a dologban is ki kell mondani azt, hogy rendkívül fontossággal bír az, hogy a partnerek megválasztásakor ne csak a szorosabban kapcsolódó árukapcsolatokat, szerződéses feltételeket tekintsék figyelem re méltónak a partnerek, hanem bizony azt is, hogy a partner számviteli, nyilvántartási, adóelszámolási, pénzügyi pozíciója - adott esetben mondjuk a mérlegpozíciója , kiegészítő melléklete milyen információkkal szolgál. Úgy gondolom, hogy az egészséges k ockázatvállalás felméréséhez ma már nélkülözhetetlen az, hogy a partnerekről - mármint a hosszú távon meghatározott partnerekről - konkrét információval rendelkezzenek a vállalkozók, és ezeket rendesen figyeljék is. Ehhez képest az előttünk lévő törvénycso mag pozitívumai - amiket az előttem felszólaló képviselők elmondtak - negatív információkat is tartalmaznak. Lehet, hogy furcsa, hogy egy kormánypárti képviselő fog ezekről szólni, én úgy gondolom, hogy a pozitívumokat már elmondták. Én azokra az árnyoldal akra szeretnék rámutatni, ami egyik oldalról rugalmasabbá teszi a számviteli rendszert, de másik oldalról bizony ezeket az információkat mélyebbé, elemzésre igényessé tette, és ezáltal talán a partnereknek a pozíciója nehezebben mérhető fel. Miről van szó? Az árfolyamveszteség elszámolását lehetséges megoldásként változtatási módon, változtatással tartalmazza ez a számviteli törvénycsomag. Ugye, valamennyien tudjuk azt - akik ezzel a témával foglalkoznak , hogy a mai rendszerben - amennyiben a devizaárfoly amváltozások, a vállalkozások kedvezőtlen módúra változtak , akkor kötelező volt ezeket veszteségként elszámolni. Ezen a most javaslatban szereplő módszer jelentős mértékben enyhít. Nem tartalmazza azt, hogy kötelező a kedvező megoldásokat választani. Ne m tartalmazza azt, hogy nem lehet elhatárolni az eddig kimutatható árfolyamváltozásokat. De ugyanakkor magában rejt egy olyanfajta jelenséget, ami az óvatosság elvével ellentétes jelenséget takar, azt, hogy a vállalkozók bizonyos körben - ott, ahol ezek a devizahitelállományok jelentősek - a valóságosnál kedvezőbb mérleget mutatnak ki; a valóságosnál esetleg nagyobb nyereséget mutatnak ki; a valóságosnál esetleg - hogy úgy mondjam - a megtermeltnél nagyobb osztalékot tudnak kifizetni. Ez ott rejt igazából nagy veszélyt, ami a törvényjavaslatnak kifejezetten nagy pozitívuma, hogy osztalékot csak ott enged kifizetni, ahol a jegyzett tőkét meghaladó - tehát magyarul: hogyha van eredménytartalék, az előző években felhalmozódott nyereség, veszteség egyenlege poz itív. Ha
