Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 5 (220. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki ellenjegyzés általános vitája - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
2290 Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP, akit Varga Mihály képviselő követ a Fideszből. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány előterjesztésében most egy olyan törvényjavaslat van az asztalunkon, amely a gazdálkodásban résztvevők számára ren dkívül fontos törvény. Nagyon fontos szabályozó eszköz. Az előttem szólók hasonlóképpen vélekedtek. Az életkörülmények, a gazdálkodási feltételeket szabályozó törvényekkel szemben jogos követelmény az állandóság, a kiszámíthatóság. A számviteli törvényt az elmúlt években többször módosította a tisztelt Ház. A jelen törvényjavaslat jó bizonyíték arra, hogy egy átalakuló gazdaságot nem lehet kőbe vésett törvényekkel szabályozni. Nekünk, törvényalkotóknak, igenis kötelezettségünk, hogy - a gazdasági változások kal összhangban - gondoskodjunk a törvények továbbfejlesztéséről. A jelen törvényjavaslatban kiemelt cél a pontosító kiegészítések megtétele. Csökkenteni a gazdaság szereplőiben a bizonytalanságot, az improvizálási lehetőséget, amely számtalan vita és bíró sági eseményhez vezethetett. A pontosító javaslatok, amelyek e törvényjavaslatban megfogalmazódnak, segítik a végrehajtást. Ebbe a körbe tartoznak: az alapelvek kiegészítése, az ellenőrzés és önellenőrzés kérdésének szabályozása és bemutatása az éves beszá molóban. Mint ahogy már a bevezetőmben mondtam, kiemelten fontosnak tartom, hogy a gazdasági folyamatokban bekövetkezett változásokat kövessük. És itt szeretném külön kihangsúlyozni a beszerzési érték kérdését, különös tekintettel a Kisgazdapárt vezérszóno kára. A számviteli szabályokban a szavaknak ugyanolyan súlya van, mint a jogban. És nagyon oda kell figyelni, mikor beszélünk beszerzési értékről, és mikor költségekről. A harmadik fő elv, az Európai Közösség országaiban kialakult gyakorlat fokozatos átült etése a mi viszonyaink közé. Itt különösen fontos a térítés nélküli átadások, juttatások, átvállalások kérdése és a saját tőke változásának korrekt, precíz nyomon követése. A törvényben meghatározott alapelvek érvényesítése a megbízható és valós összkép bi ztosítását szolgálja. A javasolt új elvekkel; a tartalom elsődlegessége a formával szemben, a lényegesség elve, a költséghaszon összevetésének elve hármasból én a költséghaszon összevetés elvét emelném ki. Ez azt jelenti, hogy az éves beszámolóban szerep lő információból nyerhető haszon haladja meg azokat a költségeket, amelyek az információ előállítása közben jelentkeznek. Ez az elv különösen fontos azért, mert az információelőállítás költségeit szükségképpen nem az információ felhasználói viselik. És az információfelhasználásból származó előny általában nem az előállítónál jelentkezik. Ez egyfajta önmérsékletet jelent a közigazgatás számára, az államhatalom számára, hogy igenis mérlegelnünk kell, amikor információikhoz akarunk jutni, hogy ezzel milyen kö ltségeket okozunk a gazdaság szereplőinél. A számviteli törvény jelenleg hatályos szabályai nem teszik lehetővé, hogy egyes tételek ott kerüljenek helyesbítésre, ahol azok tévesen szerepeltek. Egy adott vállalkozás megítélésénél azonban nagyon fontos szemp ont, hogy az éves beszámoló az adott évre vonatkozó információkat tartalmazza. A javasolt módosítással lehetővé válik, hogy a tárgyévi beszámolóban bemutatásra kerüljön a korábbi évben elkövetett hibák korrekciója, annak az eredményre gyakorolt hatása. Ebb ől következően, az információt felhasználók sokkal megbízhatóbb képet kaphatnak az adott vállalkozásról. A javasolt módosítás szerint, a cégbírósághoz történő leadást, illetve a beszámoló közzétételét is rögzítik. Fontosnak tartanám, hogy a 32. és 39. §ok ban a tisztelt Ház pontosabban írja körül, hogy mit tekint jelentős hibának. Én úgy gondolom, hogy ezt meg lehetne határozni a mérleg főösszegében, például a mérleg főösszegének 20 százaléka.
