Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 5 (220. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki ellenjegyzés általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. CSIKAI ZSOLT (SZDSZ):
2279 olyan elvekkel, amelyek elősegítik az elégséges információ rögzítését, ezáltal a jó döntések megalapozását is. A bizottság szerint helyes az, hogy a törvényt ervezet az adózási eljárásokhoz és a devizatörvényhez igazítja a számviteli követelményeket. Az egyszerűsített mérleg- és eredménylevezetés segíti a kis- és középvállalkozások tevékenységét is. A törvényjavaslat pontosabb eszköz- és forrásértékelésre, önkö ltségszámításra sarkallja a vállalkozókat. Lehetővé teszi a beszerzési ár jobb kialakítását. Az állami juttatások elszámolását is pontosabban rögzíti a tervezet, mint az 1991. évi XVIII. törvény. A bizottság megállapította, hogy végeredményben a törvénymód osítás hozzájárul a gazdálkodáshoz kapcsolódó információk jobb kialakításához, a jobb döntésekhez, a gazdaság fejlődéséhez. Mindezek miatt a számvevőszéki bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak minősítette a törvényjavaslatot. (Taps.) ELNÖK (dr . Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor. A házbizottság ajánlása szerint az első körben a frakciók nevében először felszólalók részére 15 perc, a második, illetőleg harmadik kormánypárti felszólaló részére 10 perc áll rendelkezésre. Továbbá az első körben kétperces felszólalásra nem kerül sor. Először megadom a szót Csikai Zsolt képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége, őt soron követi majd Torgyán József képviselő úr, Független Kisga zdapárt. DR. CSIKAI ZSOLT (SZDSZ) : Elnök úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A vegyes tulajdonú piacgazdaság, a tulajdonviszonyok további átalakítása, a privatizáció megköveteli, hogy a befektetni szándékozók a különböző váll alkozásokról, azok vagyoni és pénzügyi helyzetéről és az általuk elért eredményről valós, hű képet kapjanak döntéseik megalapozása érdekében. Hiteles információt igényelnek a vállalkozásokat finanszírozó pénzintézetek, az értékpapírt vásárlók is, de nem né lkülözhetik a döntések megalapozását szolgáló megbízható információs bázist maguk a tulajdonosok sem. A számvitelről szóló 1992. január 1jén hatályba lépett 1991. évi XVIII. törvény a nemzetközi számviteli gyakorlatnak megfelelően biztosítja, hogy a törvé ny hatálya alá tartozók által nyilvánosságra hozott információk megbízhatóak és valósak legyenek, teljesüljenek az összehasonlíthatóság feltételei is. Az Európai Gazdasági Közösség tanácsának irányelvei és a nemzetközi számviteli standardbizottság által ki adott számadatok, amelyekre épül a számviteli törvényünk, azonban a gyakorlatban felmerülő kérdésekre nem minden esetben adnak egyértelmű választ, többször több választási lehetőséget kínálnak, illetve az irányelvek is folyamatosan változnak. Szükséges teh át a mi számviteli törvényünk módosítása is, hogy mind a nemzetközi gyakorlati tapasztalatokat, mind a magunk által feltárt problémákra adandó, helyesnek vélt választ beépítsük a számviteli törvénybe. Ezt a célt szolgálják az előttünk lévő törvényjavaslat módosításai is. A módosítások 50 paragrafusban megfogalmazva 8 témakört ölelnek fel, melyek röviden a következők. Első a számviteli alapelvek kiegészítése. A számviteli törvény 15. §a eddig 12 alapelvet sorolt fel, mely most újabb három alapelvvel bővül. A három új alapelv a következő. A tartalom elsődlegessége a formával szemben, mely elv azt jelenti, hogy a könyvvezetés során a gazdasági eseményeket közgazdasági tartalmuknak megfelelően kell bemutatni, és nem a jogi formula alapján. A második a lényegess ég elve, mely azt fejezi ki, hogy lényeges minden olyan információ, melynek figyelmen kívül hagyása befolyásolhatja, megváltoztathatja az információ felhasználójának gazdasági döntéseit. A harmadik ilyen új alapelv a költséghaszon összevetésének, azaz a g azdaságosságnak az elve, mely szerint az éves beszámolóban szereplő információból nyerhető haszon álljon arányban vagy haladja meg az információ előállításának költségét.
