Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 4 (219. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ):
2251 Úgy látszik, a katonai lobby a népjólétben is erős. Eb ben a fejezetben találkoztam a "kiemelt jellegű beruházások" címszó alatt az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet befejezetlennek tűnő beruházásával, melyre idén még 300 millió volt elkülönítve, a jövőre egy fillér sem. Úgy olvastam az újságban, hogy a h árom budai intézet egy telephelyre kerülése lekerült a népjóléti napirendjéről, de hogy mi lesz a rehabilitációs intézet megkezdett beruházásával, az nem derül ki ebből a költségvetésből. Sajnálattal olvastam viszont a költségvetésben, hogy mentőgépkocsik cseréje leáll; ugyanakkor folytatódik a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szívsebészeti Centrum építése. A Dunántúlon, a zalaegerszegi szívcentrum mellett, érthetetlen, miért kell még egy szívcentrumot építeni. Ugyanakkor örömmel tölt el, hogy a jövő évben 50 m illióval többet áldozhatunk az AIDSmegelőzésre. Ugyanakkor azt fölösleges kiadásnak gondolnám, hogy a kis Magyarország bekapcsolódjon az AIDSkutatásba. Inkább kéne ez a kis pénz megelőzésre, és olyan biztos csatornákon kellene eljuttatni a megfelelő hely re, ahol valóban szükség van rá. Örvendetes, hogy a tárca egészségfejlesztésre 1,5 milliárdot áldoz a jövő évben. A szöveges megfogalmazásban igen széles körben kívánják ezt a pénzt felhasználni - félő, hogy elaprózódik az összeg, és nem lesz hozama a mind ennapi gyakorlatban. Hasznos dolog, hogy az ez évi 80 millió helyett 150 milliót áldoz a tárca minőségbiztosításra. Sajnos, az ez évi 80 millió sem éreztette hatását, mert különféle konferenciákra, tanácskozásokra ment a pénz java. Valójában a minőségbizto sítás az egészségügyben nem volt látható. Azt remélem, hogy a jövő évben felhasználásra kerülő 150 millió hatása már érezhető lesz a háziorvoslás és a szakorvosi tevékenység területén is. Nagyon fontos, hogy az amortizálódott egészségügyi gépeket, műszerek et időről időre lecseréljék, és új, modern műszereket szerezzen be a tárca. Ezért nagy örömmel olvastam, hogy a jövő évben 600 millió forintot fordítanak erre a célra. Valójában azt nem értem, hogy az ebben az évben 450 millió helyett miért csak 200 millió t fordítottak erre a célra; miért maradt meg 250 millió gépek, műszerek beszerzése helyett? Nem hiszem, hogy nem lett volna szükség a modern műszerekre és gépekre a magyar egészségügyben. Nagyon fontos, hogy az idei évhez képest tovább nőtt az egészségügyi intézményrendszer szerkezetátalakítására szánt összeg. A jövő évben 3,5 milliárdot használhatunk fel erre a célra; igaz, hogy nemrégen - magánbeszélgetésben , a népjóléti miniszter úr 12 milliárd forintról beszélt - nem nagyon látom egyelőre ezt a 12 mil liárdot , a 3,5 milliárd valóban benne van a népjóléti fejezetében. Valójában az egészségügyi szerkezetátalakításának kezdetén kellett volna megnövelni a háziorvosi praxisok számát, és a szakrendelők privatizációját el kellett volna indítani. Akkor az or vosok kiáramoltak volna a szakrendelőkbe, és a háziorvosok, praxisok irányába, és a betegek követték volna az orvosokat. Hiszen mindig a beteg az orvost követi. Ha sok az orvos a kórházban, akkor sok beteg is a kórházba vonul. Ha az orvosok megtalálják szá mításukat a háziorvosi vagy szakorvosi rendelőkben, a betegek ott keresik fel őket. Ha így fogtunk volna hozzá az egészségügy szerkezetátalakításához, nem lett volna szükség a sokat szidott kórházkapacitásszűkítési törvényre sem, az élet oldotta volna meg spontán azt, amit mi erőszakosan kívántunk törvénybe vésni. Sajnálom, hogy az otthoni ápolás kifejlesztésére csak ugyanennyit terveztek, mint az idén: 120 milliót. Ez alatt a két év alatt az otthoni ápolás még nem honosodott meg Magyarországon, pedig igen nagy szükség volt rá. Ha a kórházakat bezárjuk, vagy nagymértékben karcsúsítjuk, a betegeket el kell tudni látni otthon, természetes körülmények között, olcsóbban, humánusabban. Ez a program több évet igényel, és valószínűleg több anyagi áldozatot mind a központi költségvetés, mind az egészségbiztosítótól. Nagy mértékben nőtt viszont a hajléktalanellátásra fordítható összeg. Az idén 120 millió helyett a jövőre 500 milliót költ a tárca e szegény és szerencsétlen réteg ellátására. Felismerte a tárca azt a na gyfokú igényt, amely jelentkezett ellátási forma iránt. Az alapítványi támogatások között kiemelem a Peter Cerny Alapítványra szánt 5 millió forintot. Ez a koraszülötteket szállító mentőszolgálat igen hasznos tevékenységet fejt ki a koraszülöttek gyors és korszerű ellátása
