Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 4 (219. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
2234 Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Orsz ággyűlés! Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Először Isépy Tamás képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt, őt követi majd Szájer József képviselő úr, a Fidesztől. Megadom a szót Isépy Tamás képviselő úrnak. DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Országgyűlés! Őszintén szólva egy ilyen kizárólag technikai jellegű, egy alkotmányos mulasztás feloldását szolgáló törvényjavaslat ügyében joggal megkérdőjelezhető a felszólalás indokoltsága, mert ezzel valójában egy nagyob b terjedelmű törvényjavaslat tárgyalása elől lopom el az időt. Valójában nem is a mikrofon kézbevételének a megszólalásra ingerlő pavlovi reflexe késztet a felszólalásra, mert azért furcsa lenne, ha egy szünetelő ügyvéd pont egy polgári perrendtartásról sz óló vitában nem szólna hozzá, annak ellenére, hogy az technikai jellegű vagy nem technikai jellegű. Az viszont indokolatlan lenne, ha ennek a törvényjavaslatnak az ügyében én most az igazságügyi kormányzatot a Pp. teljes reformja ürügyén kérném számon. Az kétségtelenül egy más dolog, a Pp. teljes reformja, itt egy alkotmányellenes mulasztást kellett feloldani. Nyilvánvalóan az alkotmányellenes mulasztás feloldásának a módja tekintetében, a törvényjavaslat egyetértéssel és helyesléssel kell hogy találkozzon. Én csak néhány kodifikációs, ügyes húzásra hívnám fel benne a figyelmet, mert az Alkotmánybíróság körülhatárolta, meg is írta, hogy mik a megoldási lehetőségek. Ennél jobbat talált a törvényalkotó, ezt ismerjük el, mert ott csak a másodfokon kiszabott pén zbírság és szakértői díj elleni jogorvoslati lehetőség hiányát találta alkotmányellenesnek, ehhez megtalálta a módját annak, hogy nemcsak ezt a két végzésformát vonta be a szabályozás körébe, hanem minden olyan végzést, amit elsőfokon is meghozhatott volna a bíróság. Ha viszont másodfokon hozza meg, akkor ugyanilyen fellebbezési illetve jogorvoslati lehetőséget biztosít. A jogorvoslati lehetőségnek a formája és hogy ez kifogás, és mint minden jogorvoslati lehetőség, alkalmas a per elhúzására, ez nyilvánvaló . Ez viszont rövid határidős kifogás, amelyet ugyanahhoz a testületnél más tanácshoz, más bíróhoz áttelepítve végeredményben, olyan időbeli veszteséget és a pertartamnak olyan elhúzását nem eredményezi, ami ennek az alkotmányos állapotnak a biztosításával együtt jár. Tehát a megoldásnak a kodifikátori szellemessége mindenképpen elismerést érdemel, hogy megtalálta nem csak azt a két, az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minősített végzésformát, a szakértői díjat és a pénzbírságot, hanem kiterjesztet te minden más másodfokon meghozott végzésre. Ami a megsemmisített jogszabályi rendelkezést illeti, az ember az ügyvédi múltjából visszaemlékszik az izgalmas apasági perekre, amelynek az izgalmát nem csak a szexuális tartalom okozta, hanem az a tény is, hog y minden jó alperes megfelelő, jobb apajelölteket talált maga helyett, azokat szépen tanúként citálták, megcsapolták a vérét, vizsgálták a fülcimpáját, antropológiailag tetőtől talpig és talptól tetőig, és ő még vissza sem kérdezhetett, mert ő tanú volt. V alahogy meg kellett teremteni ennek a személynek az alkotmányos védelmét is. Most itt is az Alkotmánybíróság ajánlott különféle formákat: perbevonás, a perbehívás kötelező elfogadása, a kereset kiterjesztése alperesként. Viszont, itt is megvan az ügyes for mula, hogy félként szerepel, amit a polgári perrendtartás nem csak apasági, hanem más jellegű perekben is lehetővé tesz. Tehát, a félkénti szerepelése, hogy úgy mondjam, a visszakérdezési jogot is biztosítja számára, mert a félkénti szereplés során megille tik mindazok a jogok, amelyek a felperest és az alperest is megilletik. Tehát ezzel nyilván fel lett oldva az az alkotmányos mulasztás, ami miatt az Alkotmánybíróság a Pp. 300. §át hatályon kívül helyezte. Azt őszintén elismerem, hogy most aztán teljesen letisztelegtünk a jogállamiság előtt, mert azért valljuk be őszintén, hogy ezek végeredményben, formai alkotmányos mulasztások voltak. Nyilván az állampolgárok nem ezt várják. Az állampolgárok inkább azt várnák, hogy a bűnüldözés terén, a
