Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 4 (219. szám) - Megemlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjairól - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
2208 S míg az ország lelkierejét megfeszítve, a fizikai meg semmisülést is kockáztatva próbált ellenállni, Európa és a nagyvilág is megrázkódott. Tüntetésekkel, tiltakozó akciókkal érzékeltették, hogy a magyarság kétségbeesett szabadságküzdelme értük is történik. A mindenkori zsarnokság ellen, a szabadság, a függet lenség érdekében. Így válhatott 1956 a világörökség részévé is. De az is a valóság része és a tanulsága, hogy a világpolitikát formáló nagyhatalmak cserbenhagyták Magyarországot. A kőkemény gazdasági, pénzügyi érdekek akkor is erősebbnek bizonyultak az örö k és egyetemes eszmei értékeknél. Csak a ma élő nyugdíjasok többsége képes fölmérni, hogy 40 évvel ezelőtt a szovjet katonai megszállással mit is veszítettünk. Hány tízezer fiatal nem tanulhatott középiskolában, egyetemeken és főiskolákon, hány százezren n em a tehetségüknek, képességüknek megfelelő munkahelyen dolgozhattak családért és országért. Mennyi megalázó helyzetet éltek meg, és éltek vissza a fegyverrel visszaszerzett hatalmukkal az úrhatnám senkik, a Kádárkorszak törpe helytartói! Mert nekik a meg szállás a győzelmet jelentette. Nekik, a megszálló szovjet és az őket kiszolgáló, a hatalomra éhes magyar állampolgároknak november 4ével a győzelem napjai jöttek el. Mert vakbuzgósággal hitték, hogy "az a harc lesz a végső", hogy a diktatúra zsoldosainak összefogásával teljes lesz a győzelmük, s hogy a múltat végképp el fogják törölni, mert semmik voltak és a minden akartak lenni. De nem sikerülhetett. Pongrácz Gergelyék szabadságharcát fölváltotta a személyes köztársaságok szabadságküzdelme, amely a Kádá rkorszak szocialista és kábítószeres évtizedeiben megtanulta a túlélés technikáját, és - bár jól tudta, hogy életének minőségi javulása adósságcsapdába sodorja az országot , zsibbadó lelkiállapotában tehetetlen volt. Ez is november 4e következménye. S m a, amikor elutasítjuk a rossz politikát, tesszük ezt azzal a reménnyel, hogy sikerül, mert sikerülnie kell a jóakaratú embereket, a közjót szolgálókat egyesíteni a nyugdíjasok, a fiatalok, az ország, a nemzet jövője érdekében. Köszönöm. (Taps az ellenzék p adsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces reagálásra megadom a szót Barsiné Pataky Etelka képviselőasszonynak, MDNP. BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Negyven évvel ezelőtt, magam is emlékszem arra a hajnalra, amikor az ország és a z ország polgárai arra készültek, hogy visszatérnek a mindennapi munkához, s ekkor Budapesten megszólaltak az ágyúk. Október 23a a forradalom nemzeti ünnepe, november 4e a gyász ünnepe. Úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor ez a két ünnepnap, hazánk életében egy negyvenedik évfordulóval egy különös ünneplést érdemel, akkor számunkra nem érthető, hogy az ez alkalomból történő kinevezéseken miért nem történik ennek a megemlítése. Nevezetesen arra gondolok, hogy 1996. október 23a, a köztársaság kikiáltásának 7. évfordulója alkalmából nyolc rendőrdandártábornokot nevezett ki a köztársaság elnöke a kormány ellenjegyzésével. Szeretném bejelenteni, hogy a Néppárt számára hiányzik ebből a kinevezésből valami. Nevezetesen, hogy ha a köztársaság 7. évfordulója megemlí tésre került, akkor ebből a kinevezésből hiányzik a 40. évfordulóra történő emlékezés. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csépe Béla frakció vezetőhelyettes úr, KDNP. Megadom a szót. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban halottaira emlékezett az ország. Falvakban és városokban óriás tömegek keresték föl a temetőket. S akik nem tudtak kimenni, azok is otthon gyertyát gyú jtottak szeretteik emlékére. Úgy gondoljuk, itt a parlamentben is meg kell emlékeznünk
