Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 4 (219. szám) - Megemlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjairól - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2209 erről a valóban óriás méretű, a sírkerteket felkereső vándorlásról. Itt is fejet kell hajtanunk halottaink előtt. Külön ki kell emelnünk a mártírokat. Emlékeztetek rá, h ogy a halottak napja elnevezésű szép ünnep egykor úgy keletkezett, hogy először a mártírokra emlékeztek. Úgy gondolom, a megemlékezést az egész magyar múltra ki kell terjeszteni, a nagy magyar szabadságharcok megannyi névtelen hősére, kiemelve e század dic sőséges magyar forradalmának és szabadságharcának mártírjait. Ma van az 1956. október 23i magyar forradalom szovjet tankokkal történt eltiprásának 40. évfordulója, mely történelmünk leggyászosabb napjai közt sorakozik, mint amilyen a muhi, mohácsi csatave sztés, a nagymajtényi, a világosi fegyverletétel, az aradi tizenhármak kivégzése volt. Sajnos, a korábbi megtorlásokat messze felülmúlta az 1956. novemberében megkezdődött megtorlás, melynek napjainkig ható következményei vannak. Ezért minden magyarnak, eg yéneknek, politikai erőknek, társadalmi szervezeteknek a mai napon az a próbatétel kínálkozik, hogy szembe merneke nézni a tankok által eltiportak, a később kivégzettek utolsó tekintetével. Akik a fogház udvarán kivégzés előtt ezt kiáltották: "Éljen a sza bad, független Magyarország!", nekünk kiáltották. Ezért innentől kezdve minden magyar nekik, a rég elhunytaknak tartozik felelősséggel. A temetőlátogatások élő kapcsolatot jelentenek a múlttal. S ahogy ez nemzedékek láncolatában felépül, kialakul a történe lmi hagyomány, mely véleményünk szerint a nemzet éltető ereje. Egy nemzet önbecsülésének, értékrendjének legnagyobb fokmérője, hogy miként becsüli meg hagyományait, melyekben a rég meghaltak akarata, végrendelete él tovább. Chesterton, a nagy angol gondolk odó írja, hogy a konzervativizmus tulajdonképpen a legdemokratikusabb, mert mindenkor meg akarja szavaztatni a sírkerteket is. Ma meggyőződésünk, hogy minden emlékezés, főhajtás már a jelenért, de főképp a jövőért történik. Két példát szeretnék erre felhoz ni, szintén a holtak nagyon is élő birodalmából. Kisfaludy Károly Mohács című versét azzal fejezi be, hogy a nagy csatatér halottainak siratásából a jövőbe szegzi tekintetét, s kiáltja: "él magyar, áll Buda még". Széchenyi István pedig máig ható korszakalk otó művét, a Hitelt úgy fejezi be, hogy a múlt már nem áll hatókörünkben, de a jövő igen, s ennek kimunkálására hív, amikor azt mondja: "Magyarország nem volt, hanem lesz". Úgy véljük, halottaink előtti mai tisztelgésünk, főhajtásunk is csak akkor lehet hi teles, ha mi is, minél szélesebb összefogással a jövőért munkálkodunk. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces reagálásra megadom a szót Torgyán József frakcióvezető úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint 1956. november 4e 40. évfordulója alkalmával meg kell állapítani, hogy akkor, amikor a szovjet csapatok lerohanták Magyarországot, és ismét elvették a függetlenségét, akkor - sajnálatos módon , ezt nem tehették anélkül, hogy a világ bizonyos más államai legalább hallgatólagosan ebben ne segítették volna a Szovjetuniót. (15.30) Ezért rendkívüli fontosságot tulajdonít a Független Kisgazdapárt a nnak a ténynek, hogy nemzetközi jogilag is tétessék végre valami, hogy az olyan nagyhatalmakat, mint a Szovjetunió még akkor is megfékezzék, ha az az ördög birodalma jelképeként támad egy kis nemzet ellen, annak függetlenségét és szabadságát védő polgárság a ellen. A Független Kisgazdapárt ezért ismételten javasolja: 1956. október 23át nyilvánítsuk a világszabadság napjává, Budapestet nyilvánítsuk a világszabadság fővárosává, '56. november 4ét pedig nyilvánítsuk az alapvető emberi jogok és szabadságok elle ni támadás napjává, amelyet nemzetközi összefogással kell megakadályoznunk,
