Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - FARKAS IMRE (MSZP):
2197 Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. FARKAS IMRE (MSZP) : Tisztelt Képviselőtársaim! Még teszek egy bágyadt kísérletet arra, hogy az előbbi érvrendszeremet megpróbáljam erősíteni az ajánlás 5. pontjához kapcsolódóan. Amellett próbálok érvelni, hogy az eredeti 4500 forintos elképzeléssel szemben miért lett volna szimpatikusabb megoldás egy 3300 forintos konstrukció alkalmazása, illetve milyen kifogások vannak az 1800 forintos fix összeg ellen és a hozzá kapcsolódó 39 százalékos járulékkal szemben. Az ajánlás 5. pontjában, és ezzel azonos tartalommal több más helyen is a 4500 forintos egészségügyi hozzájárulás helyett 3300 forintos hozzájárulás alkalmazására tettünk javaslatot Göndör István képv iselőtársammal. Az előbb már elmondtam, hogy ezt a javaslatot a járulék kismértékű, 0,5 százalékos növelése mellett képzeltük el. Miért jobb ez a javaslat, mint az előterjesztőé, tehát a 4500 forintos megoldás? Azért, mert a kormányéval szemben a mostani t bjáruléknál csak 23 000 forintig alkalmaz nagyobb elvonást, míg az előterjesztés 29 000 forintig akar nagyobb elvonást érvényesíteni. Második: azért, mert 23 000 forintig 1200 forinttal kisebb elvonást alkalmaz, mint amit az előterjesztő szeretne. Harmadr észt azért, mert 34 000 forint körül már 1 százalékkal kisebb az elvonás a jelenleginél, és később is ezt az értéket tartja, nem növeli, nem csökkenti, hanem mindig 1 százalékkal kisebb. Igaz, az előterjesztő 1,5 százalékkal csökkenti az elvonást, de ezen az áron - ahogy korábban is elmondtam - megterheli az alacsony átlagkeresetűeket. Vajon miért nem elég most az 1 százalékos járulékcsökkentés, amikor itt mindenki elmondja, hogy pótlólagos beszedésre van szükség? Én ezt a javaslatot úgy összegezném, amit m i tettünk, hogy a javaslatunk mérsékelt, kisebb terheket eredményez, mint ami az előterjesztésben van, és mégis minden lépésében segíti azt a szándékot, amit az előterjesztő valamikor meg akart valósítani. És itt szeretném elmondani, hogy a javaslatunk, én úgy érzem, kiegyensúlyozott is. Anélkül, hogy én tudtam volna, vagy tudtuk volna, amikor a javaslatot beadtuk, hogy a kormány, amely először egy fix összegű kivetést akar alkalmazni, az majd később egy módosító javaslatban hova hátrál, tehát a 4500ról 18 00 forintra, ugyanezzel a filozófiával; mi ebben a szakaszban 3300 forintra tettük ezt az értéket. Tehát nem olyan nagy értékre, de mégis többre, mint ahogy azt megfogalmazza az 1800 forintos javaslat. Itt megint kapcsolódnék az államtitkár úr által elmond ott gondolathoz. Ha ő azt gondolja, és valóban így tartja - és valószínű, helyes is , hogy a tbellátásnak van egy fix költsége, és ehhez közelíteni kell, akkor nem tudom, hogy most ő is az 1800 forintot miért tartja jobb megoldásnak, mint - mondjuk - a 3 300 forintot. Ahhoz a gondolathoz, amit ő elmondott korábban is, és most is elmondott, úgy érzem, hogy ez a közepes érték szimpatikusabb lenne. Ugyanakkor ezzel a kérdéssel néhány tekintetben vitatkoznék, mert igaz, hogy a társadalombiztosításban nálunk ko rábban egy lineáris érték volt alkalmazva, és most is az lesz az alapvető, ezzel együtt is, akár 4500, akár 3300, akár 1800 forint fog megvalósulni, de azért nehezen tudnám azt elképzelni, hogy most erőteljesebben átlépjünk, jóval erőteljesebben a fix irán yba. (16.30) Hát ha ilyen a felvetés, akkor én azt is elmondhatnám, hogy a személyi jövedelemadóban sem teljesen érthető, hogy miért nem lineáris az adó. Úgyhogy ha ilyen irányba megyünk, akkor ez ide is elvezethetne. Na most, az a nagy baj, a mondandómnak a másik fele ez lenne, hogy hiába érzem úgy, hogy szimpatikusabb a mi javaslatunk, ma már egy bizottsági javaslat alapján rég nem ennél a javaslatnál
