Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2192 Tehát ezért azt gondolom, hogy az a tény, hogy az átlagnál alacsonyabb keresetszinten működő vállalkozások terhelése megnövekszik, az nem egyszerűen csak annak a lecsapódása, hogy mi harcolunk az adókikerülők - pontosabban itt a járulékkikerülők - ellen, h anem egyfajta valóságos közgazdasági és társadalmi ténynek a megjelenése, hogy nevezetesen az egészségügynek valóságos költségei vannak, amelyek a munkaerő újratermeléséhez hozzátartoznak. És ebből következőleg azoknak, akik használják a munkaerőt, azoknak bizony a valóságos költségekhez igazodóan kell ennek a viseléséhez hozzájárulniuk. Természetesen ez igaz, és ezt nem szabad eltagadnunk, hogy tehát ebben a vállalkozói körben és tipikusan bizonyos ágazatokban többletterhet jelent a társadalombiztosítási t erhek tekintetében. De azért szeretném azt mondani, hogy ez egy statikus vizsgálata a helyzetnek. A dinamikus helyzet az már azon is múlik, hogy egyrészt később hogyan változik a rendszer, de ha nem változik a rendszer, akkor a növekményt tekintem - már cs ak a százalékos kulcs jelentkezik , tehát a következő száz forint kiosztásánál másképp jelenik meg a kérdés. Zárójelben mondom, hogy sok tekintetben javul egy ilyen rendszerben a bruttónettó béreknek az aránya, hiszen itt két lépés történik egyszerre. 3, 5 ponttal megy le a százalékos társadalombiztosítási járulék, és ha a tetejét nézzük az szjanak, az hat ponttal megy lefele. Tehát ez azt jelenti, hogy az a sokat bírált jelenség, hogy nagyon nagy a szakadék aközött, amit költségként elszámolunk vagy elsz ámolnak, főleg a tetején, mondjuk az utolsó béremelésnél, és amit effektíve a dolgozó a zsebébe kap. Azért e tekintetben is lényegesen tudunk javítani. Most visszakanyarodva a társadalombiztosítási részhez. Tehát még ha növekszenek is ezek a költségek, azé rt ha az egészét vizsgálom a pénzügyi feltételrendszernek, azért a vámok csökkenése, a vámpótlék megszűnése, a nyereségadóban a kiegészítő elem megszűnése, az szjamérséklés - most annak függvényében, hogy vállalkozó, vagy kiről van szó. Ezek azért együtte sen vizsgáltatnak, és nyilván együtt kell nézni az egészet az inflációs folyamat alakulásával, a bérköltségek alakulásával. S minden számítás azt mutatja, hogy ilyen feltételrendszerben is, igenis a nyereség dinamikusan fog nőni. Igenis 4050 százalékkal t ud emelkedni az adózás után ott maradó pénz. Tehát azt kell mondanom, hogy változatlanul igaz az az állításunk, hogy összességében a vállalkozások terhei még ebben a körben is azért nem növekednek, miközben el kell ismerni, hogy konkrétan a tbjárulék teki ntetében tehernövekedés lesz a vállalkozások jelentős körénél. A másik összefüggésrendszer, amiről beszélni szeretnék: a szélesítése a járulékfizetésnek, hogy elegánsabban fogalmazzak, tehát hogy bizonyos, eddig a járulékot megkerülő, kikerülő, törvényesen természetesen… A törvény biztosította a lehetőségekkel a járulékfizetés alá nem tartozó tevékenységeknek a bekerülése járulékfizetés alá. Én azt gondolom, hogy az igazán egyszerű megoldás e tekintetben nem az, és a hosszú távon jó megoldás nem az, hogy me gpróbáljuk ezeket a jelenlegi kivételi köröket szűkíteni, valahogyan újrafogalmazni, és ilyen értelemben kezelni a problémát. Mert igazából, ha nagyon őszintén belegondolunk, több e tárgyba vágó cikk jelent meg az elmúlt időben a sajtóban - mondjuk én már emlékszem a HVG Pete Péter cikkére. Tehát azt gondolom, hogy valahol azért mindannyian érezzük, vagy valószínűleg azok is érzik, akiket ez közvetlenebbül befolyásol, hogy azért valahol nehéz megkülönböztetni a különböző fajta tevékenységeket, és azt mondan i, hogy az egyik tevékenység az ilyen kell hogy legyen, a másik tevékenység meg olyan legyen. Természetesen szolgáltatást kell adni, ez teljesen egyértelmű. Tehát aki fizeti a járulékot, az hozzá kell hogy jusson mind a nyugdíj, mind az egészségügyi szolgá ltatáshoz, táppénzszolgáltatáshoz és a többihez ennek megfelelően. De az igazi megoldás - én úgy látom , nem az, hogy keresünk ilyen átmeneti szűkítéseket, bár elképzelhető, hogy a végén a közös bölcsesség ide fog vezetni. De az igazi megoldás, hogy olyan helyzetbe kell hozni a különböző intézményrendszereket, és ezen belül kitüntetett jelentősége van a
