Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Megemlékezés Gyurkó Jánosról - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
2173 Az 1994. évi pótköltségvetés, a '9596. évi költségvetés és pótköltségvetés mindmind az intézményrendszeri forrás csökkentésével próbált a költségvetésnek pénzt teremteni, és ez az előttünk fekvő költségvetési törvénytervezet is úgy gondolja, hogy 20 százal ékkal a dologi kiadások ebben a szférában csökkenthetők. A kormány eurointegrációs lázban ég, szóban. De tettekben erről szó sincs. Látva ezt az intézménypusztítást, amit a kormány végez a minisztérium körül, arra kell gondolnunk, hogy tán nincs is tisztá ban a minisztérium vezetése - de a kormány sem - azzal, hogy mit jelent az Európai Unióhoz való csatlakozás. Nem ártott volna tanulmányozni azoknak az országoknak a tevékenységét, amelyek átestek már ezen a procedúrán. Először is rendkívül komoly felkészül és, ehhez mintegy 2030 százalékos létszámnövekedés a mezőgazdasági intézményrendszerben, minőségi javulással egybekötve, ugyanakkor, amikor másutt körülbelül ilyen arányú létszámcsökkenés volt tapasztalható. Egyetlenegy adat. Az Európai Unió agrárpolitiká ját körülbelül 2500 darab rendelet, normatíva, szabályzat irányítja, és a magyar fél ebből jó, ha százat mind ez ideig lefordított. S tudnunk kell, ezt nemcsak lefordítani kell, ismerni kell, hanem ezeket alkalmazni is kell tudni, mégpediglen az ország érd ekében. A gazdasági támogatások körét legalább ilyen pusztítás sújtotta. Ehhez persze hozzátartozik az, hogy nem ez volt az ígéret. Persze, az választások előtt volt, azóta a koalíciós pártok a választást megnyerték, és nyugodtan ígérhették akkor, hogy a t ámogatást 100 százalékkal kell növelni, és ha megnézzük a számokat, hozzávesszük azt, hogy nominálértéken maradt tulajdonképpen '94től kezdődően az agrártámogatás, akkor azt kell mondanunk, hogy a duplázásból felezés lett. Ez azonban csak még mindig az eg yik csapás, ami az agráriumot érte, a másik arra a közegre hárult, amiben a mezőgazdaság működik. Ez pediglen az önkormányzatok, a vidék, a falu fogalmát jelenti. Az ebben a szférában elszenvedett veszteségek azt jelentik, hogy a mezőgazdaság nem találja m eg a működés lehetőségét abban a közegben, amiben működnie kell, működni szeretne. Tudnunk kell, hogy a mezőgazdaság magában nem életképes, csak akkor tud megélni, ha hozzátartozik egy működő egészségügy, oktatásügy, egyéb vállalkozások és szolgáltatás ter mészetesen. Erre a szférára a Bokros és társai által készített csomagok rendkívül súlyos csapásokat mértek. Tudnunk kell azt is, hogy Magyarországon a fogyasztás egyharmada mezőgazdasági jellegű termék. Ebből adódóan az ebben a szférában bekövetkező áreme lések rendkívül keményen hatnak az inflációs folyamatokra. Ha tehát az agrárszférában támogatást eszközöl a kormány, akkor meg tud felelni azoknak a szóban szintén annyit hangoztatott - bár gyakorlatban nem nagyon tapasztalt - elvárásoknak, amit antiinflác iós tevékenységként szoktak volt emlegetni. Mint ilyenkor szokás, ha egy parlamenti képviselő pénzt követel saját ágazatának, én is forrásokat vagyok kénytelen megnevezni, azt mondani, innen és innen lehet elvenni pénzt. Má sik oldalon viszont az embernek az az érzése, amikor a költségvetést nézi, hogy erre ez esetben egyáltalán nem lenne szükség, mert ez a költségvetés oly mértékben komolytalan - és ezt az ÁSZ több ponton említi , hogy 50100 milliárdos tételek úsznak minde n különösebb hovatartozástól függetlenül, és nem lehet megmondani, hogy ebből a költségvetésből lesze valami, vagy nem. Látom, Bauer képviselőtársam tekergeti a fejét. (14.40) Hát fölhívnám a figyelmét az ÁSZjelentésnek a vámtételek behajtására vonatkozó , az áfára, a fogyasztási adóra, az orosz államadósságra, annak behajthatóságára vonatkozó megjegyzéseire, és akkor, azt hiszem, egyértelmű lesz az, amit én mondtam, és ez igaz. Immáron tehát nyugodt szívvel mondhatom, és azt hiszem, kormánypárti képviselő társaim is erről beszéltek, de kimondani nem merték: az agráriumnak plusz 40 milliárd forint minimum kell még az 1997es évre ahhoz, hogy a terveit teljesíteni tudja. Ezt a 40 milliárdot kellene a