Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Megemlékezés Gyurkó Jánosról - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP):
2164 alkotmánysértőnek tartja és elutasítja, mert minden épeszű indokot nélkülöz, és még nem volt példa arra, hogy bármely intézménynél vagy foglalkozási ágban a végkielégítés feltétele a hivatás hár om évre szóló kötelező feladása lett volna. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Boldogan mondtam volna szépeket, elismerő szavakat, de - sajnos - e témákból nem tudok. Néhány hete arról beszéltem, hogy a hivatalban lévő kormány kétéves ténykedése hogyan s mivel sú jtotta a magyar családot. A Magyar Demokrata Néppárt nevében szomorúan tudatom, hogy ezzel a költségvetéssel és szolgálóleányaival elfogadásuk esetén tovább romlik a helyzetük. Különösen, ha van a családban tudós, művész, kulturális munkás vagy újságíró. K öszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) Megemlékezés Gyurkó Jánosról ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Most kaptam a hírt, hogy tegnap Gyulán elhunyt Gyurkó János, volt képviselőtá rsunk. Gyurkó János tagja volt a Magyar Köztársaság kormányának is mint környezet- és természetvédelmi miniszter. Kérem a tisztelt Országgyűlést, értsen egyet azzal, hogy Gyurkó János emlékét jegyzőkönyvileg megörökítsük. Köszönöm szépen. A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés, megadom a szót Szabó Lajos Mátyás képv iselő úrnak, MSZP, akit Kovács Kálmán képviselő úr követ, a KDNPből. DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ezen a mai vitanapon én arra szeretnék vállalkozni, hogy a valóban általam is legjelentősebb évi törvénynek, a köl tségvetés törvényének tárgyalásakor, annak egy olyan fejezetéről, a 17. fejezetről fejtsem ki véleményem, amelyről általában kevés szó szokott esni, de amelyik mégis igen fontos, hiszen nem másról szól, mint a Külügyminisztérium anyagi helyzetének finanszí rozásáról. Azt hiszem, hogy akkor, amikor e fejezet kapcsán szólunk arról, hogy mily fontos a külügyek vitele, egyben szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét arra is, hogy ez nem egyszerűen csak egy üres állítás vagy közhely, hanem egyértelműen egy nagy on komplex, összetett munka sokrétű vitele annak céljából, hogy itt, a XX. század végén kicsi hazánk, Magyarország valamilyen egyre szebb és jobb imázst, arculatot mutasson minden külföldi partnerünk felé. (13.50) Azt kell mondjam, hogy vitathatatlan tény, hogy az elmúlt néhány év, az átmenet első időszaka nem bővelkedett forrásokban. Az is igaz, hogy az elmúlt két évben különösen szükségünk volt arra, hogy elkerülendő minden - az előbb egyik felszólalásban elhangzott, Hegyi Gyulánál - bolgár példát, bizony összehúzzuk a nadrágszíjat. Ezt tette a Külügyminisztérium a magyar külügyek intézése közepette is, "nem igazi lelkesedéssel", idézőjelben, de azért hadd soroljam föl ezeket a tényeket, amelyek erről tanúskodnak.
