Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Megemlékezés Gyurkó Jánosról - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP):
2165 Arra kényszerült a magyar külügyek vezetés e, hogy négy darab képviseletet zárjon be. Nem jó szívvel tette, de a takarékosság erre ráutalta. Meg kell mondani azt is, hogy '9394ben még arra is sor került, hogy nemzetközi szervezetekben tagdíjainkat ne tudjuk befizetni. E kötelezettségünk elmulaszt ása, mondanom se kell, hogy önmagában kellemetlenül érintheti az egész országot. El kell azt is mondanunk - és itt tisztelet mindazoknak a magyar külképviseleten dolgozóknak , hogy az elmúlt években bizony a diplomáciai testületben vagy a kereskedelmi kir endeltségeken dolgozó honfitársaink anyagi körülményei sem voltak sem saját életük javítása szempontjából a legjobbak, sem mindazok a feltételek, amelyek e munkát lehetővé tették, a legrózsásabbak. A takarékosság, bizony, itt is komoly odafigyelést igényel t. Mindenesetre azért megjegyzem, hogy ezt a fegyelmezett gazdálkodást egyébként az Állami Számvevőszék minisztériumban végzett vizsgálata is elismerte. Ezek után az ember, amikor kézhez kapta az éppen most '97. évi költségvetést, meg kell mondjam, hogy én személy szerint örömmel tapasztaltam azt, hogy a Külügyminisztérium rovatában a források elég jelentős mértékben növekednek. A költségvetéstől kapott támogatás 3,9 milliárd forinttal lehet majd több, mint 1996ban volt, és ez százalékosan azt jelenti, hog y a növekmény 45 százalékos, és a tervek szerint, ha mindnyájan ezt majd jóváhagyjuk, 12 milliárd 700 millió forint lesz az a támogatás, amellyel a Külügyminisztérium 1997ben gazdálkodhat. Azt hiszem, hogyha azt vizsgáljuk, hogy az átlagosnál miért nagyob b ez a növekedés, akkor a dolgok mögé kell néznünk. Méghozzá azzal a bátran fölvállalt szándékkal, hogy nem kell megijednünk a növekedés, a támogatás növekedésének ilyen nagyságától, hanem rá kell világítanunk arra, arra a ténysorozatra, amely végül is szü kségessé tette, hogy a külügyek forrás felőli egyre szűkülő tendenciája megálljon, és egy új folyamat induljon el a költségvetésben e területre fordítandó összegeket illetően. Már említettem, de pontosan az okok vizsgálata közepette ismét meg kell említene m azt, hogy a külügyi tevékenység mily fontos és mily szükséges Magyarország számára. Különösen abban az időszakban, amikor számomra egyáltalán nem mellékes módon lassan azt is kimondhatjuk, hogy az a konszenzusos külpolitika, amelynek különösen három pill éréből az európai és az atlanti integráció folyamatát valamennyi, e Házban helyet kapó politikai párt Magyarországon támogatja, egyfajta új szakaszhoz közeledik. Tisztában vagyunk azzal, hogy a múlt évben ennek az új szakaszkezdetnek a szervezeti kifejeződ ése is megjelent, amikor ezt a folyamatot összefogó és integrálni próbáló államtitkárság, az integrációs államtitkárság jött létre, próbálta meghatározni saját tevékenységének feltételeit, irányait, s ez a munka a beindulást követően egyre nagyobb szerepre tesz szert, s e növekvő támogatás a munka javításának feltételeit egyértelműen szolgálja. De ugyancsak ezt kell elmondanom akkor, ha az atlanti integrációban a biztonságpolitika megerősítését, a stabilitás kiterjesztését szolgáló NATOhoz való csatlakozás kérdéséről ejtek szót. Természetes dolognak tartom, hogy a csatlakozás feltételeinél, kimunkálásánál a felkészülést szolgáló és a későbbi együttműködést is jól segítő "Partnerség a békéért" programot teljes, jó szívvel tudom ajánlani mindazon állampolgáro k, a magunk figyelmébe, akik számára egy új európai stabilitási rendszer megteremtése, az ehhez való csatlakozás fontos. Az elmúlt évben történt egy másik, hazánk szempontjából fontos, a külpolitikával is összefüggő tény, nevezetesen pedig az, hogy az OECDországok soraiba került az ország. Azt hiszem, hogy amikor a támogatás növekedéséről szólunk, meg kell említenünk azt is, hogy az ott tevékenykedők munkájának támogatása megint csak mindenki számára hasznot hozó tevékenység. Ez a támogatásnövekedés azt a célt is szolgálja, hogy egyértelműen nagyobb lehetőségeink legyenek arra, hogy az OECDtagság lehetőségeit minél előnyösebben használhassuk ki. Ha továbbmegyünk a külpolitika fő kitüntetett irányai között, akkor a szomszédságpolitikáról és a regionális po litikáról is ebben az összefüggésben szót kell ejteni. Örömmel tapasztalom énmagam,
