Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GRÁF JÓZSEF (MSZP):
2145 energiaszektor valahol a hetediknyolcadik hely k örül van - másképp kellene kezelni e kormányzati szinten is a költségvetésnek. Ez - hozzáteszem , hogy az ide betett forintok másfél, két év - attól függ, hogy állattenyésztésről vagy növénytermesztésről beszélünk , minden ide betett 1 forint támogatás k étkét 2,50 nettó árbevételt jelenthet másfélkét év alatt, akkor én úgy érzem, hogy az ágazat megítélése nincs a helyén ebben az ez évi költségvetésben sem. Hozzátenném azt, és az is közismert a számadatokon túl - és nem érzelmi oldalról kívánom ezt megkö zelíteni , hogy Magyarország területének - nagyon irigyelt területének - igen jelentős része alkalmas a mezőgazdasági termelésre; éghajlati, domborzati viszonyaink kiválóak; és KeletEurópa legjobb szakembergarnitúrájával rendelkezünk; és ez hosszú évtize dek áldozatos munkájával jött létre ebben az országban. (12.10) Ezeket az adottságokat, amit - még egyszer említeném - nagyon sokan irigyelnek tőlünk, nemcsak hogy felelőtlenség, hanem bűn nem kihasználni. Az agrárgazdaság 199093 közötti több mint 30 száz alékos gazdasági visszaesése ellenére is azért meghatározó ágazata a nemzetgazdaságnak. Hiszen a GDP 1213 százalékának az előállítója, a 3 milliárd dolláros exportjával az összexport több mint egynegyedét adja. És az sem mellékes, hogy az anyagi ágazatokb an foglalkoztatottak mintegy egynegyedének ad munkát, és főleg a szövetkezetek - vezérelve a szolidaritás elvétől - többsége, amely teheti, még mindig olyan szociális ellátásban biztosítja tagjait, amit semmilyen oldalról - sem adókedvezmények, sem támogat ás formájában - nem honorálnak. Az 1997. évi költségvetés tervezete sajnos nem számol az agrártermelés jelentős növekedésével, és az előbb elmondott számadataim alapján ez számunkra igen nagy csalódást jelent. Ezt mutatja az ez évi terv, hogy sem a belső f ogyasztás, sem az export nem fog növekedni 1997ben. Mivel a mezőgazdaságban is folyik - és ez bizonyos értelemben jó - a kőkemény piaci verseny, ami a hatékonyság növelésével jár, ez azt jelenti, hogy továbbra is csökkenni fog az ágazatokban foglalkoztato ttak száma. Ez tovább növeli természetesen a vidék szociális feszültségeit. Különösen veszélyes a belső fogyasztás csökkenése - a kidobott hagyma, az elrothadt burgonya vagy a fel nem használt alma - egy olyan országban, ami szociális feszültségektől - mon djuk az iskolaétkeztetés kereteiben - igencsak terhes. És úgy gondolom, másféle felhasználás is lehetne a belső fogyasztás növelésére. A belső felhasználás növelése ugyanakkor, egy másik tévhitet eloszlatva, ami az exportárualapot az elmúlt időszakban növ elte, hiszen egy sajátságos exportkényszer működik az ágazatban, ha már belföldön nem tudjuk a termékeinket értékesíteni, akkor veszteséggel is megpróbáljuk azt külföldön tenni. Ez a következménye annak, hogy minden évben kénytelenek vagyunk egy pluszexpo rttámogatást felhasználni, és így minden következő gazdasági évet az agrárágazat a többször felvetett problémakezelés elmaradása miatt mintegy 10 milliárd forintos hendikeppel kénytelen indítani. Tartok tőle, hogy az idei év igazán példás kormányzati segít őkész intézkedése - a 7+5 milliárd ezen a téren - ellenére bizony '97re is fog áthúzódni elmaradt támogatás. Mivel számolhatunk hát 1997ben, ez mire elég, és mire kell nagy figyelmet fordítanunk? A költségvetési előirányzatban mintegy 88 milliárd forint jelenik meg az agrártámogatások címén. Ezt kiegészítheti a pénzügyi fejezetben egy 2,4 milliárdos állatkárkompenzáció, valamint az ÁPV Rt. reorganizációra visszahagyott agrárfejezetekre eső része. Valamint ezt még segítheti a megszűnt - a korábban megszűn t - decentralizált alapokból származó mintegy 1,5 milliárd forint, valamint a visszterhes támogatásokból visszafolyó összeg. Mindezzel együtt körülbelül - és nagyságát pontosan meghatározni nem lehet - ez a 88 milliárd forint 95re bővülhet. Ezt persze a m ár említett áthúzódások valamennyire csökkenthetik. Szakmai szempontból tehát mire elég ez az összeg? Sajnos változatlanul azt kell mondanom, hogy csak a szintentartásra. Egy kis, valamiféle előrelépésre az FM által javasolt - és azt hiszem, a kompromisszu m szinte végső határáig elment - 104 milliárdos elképzelés adott volna alapot. Akkor mit lehet tenni?
