Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KULIN FERENC (MDNP):
2142 kérdésre, hogy a költségvetés tervezete milyen feltételeket biztosít az iskolákban, a főiskolákon, az egyetemeken folyó oktatónevelő munka hétköznapjai számára. Vagyis, hogy lehete normális körülmények között tanuln i és tanítani. Lehete egyre nagyobb számú diákot fölvenni az egyetemekre, lehete egyre több oktató tanárt részesíteni átképzésben, illetve továbbképzésben? Ezek a kérdések, ezek a követelmények teljesen függetlenek attól, hogy éppen a rendszerválás folya matát éljük, és függetlenek attól, hogy maga az oktatás ügye is egy nagyon intenzív reformfolyamat szakaszában van. A másik kérdés, amire választ kell kapnunk, hogy ez a költségveté si tervezet hogyan illeszkedik abba a koncepcióba, amit részint a közoktatási és felsőoktatási törvények fogalmaznak meg, részint pedig az éppen a közelmúltban napvilágot látott közoktatási stratégia tartalmaz. Ami az első kérdést illeti, azt hiszem, hogy szomorú megállapításokat kell tennünk. A hétköznapi munka feltételei - a számok tükrében - bizonyos helyzetekben javulni látszanak. Közelebbről vizsgálva ezeket az adatokat azt kell azonban tapasztalnunk, hogy ezek nem valóságos javuló tendenciák. Ezen a p onton hadd csatlakozzam ahhoz a vitához, ami néhány perccel ezelőtt kezdett kibontakozni Dobos Krisztina képviselőtársam és Orosz képviselőtársam között. Ők, a felsőoktatási dolgozók jövedelmét érintő kérdésekről vitatkoztak. Dobos Krisztina nagyon találóa n és helytállóan állapította meg, hogy a 30 százalék körüli béremelkedés ellenére lényegében nem fog javulni a felsőoktatási dolgozók életszínvonala. Ezzel szemben Orosz képviselőtársam azt állította, hogy nemcsak a bérnövekményt kell figyelembe venni, han em azt a mintegy 1,6 milliárdnyi összeget is, amelyből különböző pályázatok útján, a felsőoktatás dolgozói részesülhetnek. Ennek az okoskodásnak az a szépséghibája, hogy a pályázatok útján elnyerhető pénzek - éppen a következő évben működő járulékoltatás k övetkeztében - igen nagy mértékben leapadnak, mire az oktatók zsebébe kerülnek. És hogy milyen mértékben, arra vonatkozólag a ma itt már elhangzott számokra hadd utaljak; ha 45 milliárdnyi elvonásból mindössze 4,55 milliárdot kompenzál a Pénzügyminisztéri um, és ahhoz hozzájön ez az l,6 milliárd, 67 milliárdnyi jön le a 45 milliárdból. A művészeket, alkotó, szellemi dolgozókat, értelmiségieket és ezen belül a legnagyobb arányban a felsőoktatás dolgozóit, ennek a 40 milliárdos elvonásnak a nagy része érinti . Tehát lényegesen romlani fog a jövő évi költségvetési számok tükrében a felsőoktatási dolgozók életszínvonala. Nem sokkal rózsásabb a helyzet a középiskolai oktatók, tanárok bérnövekedését illetően sem, hiszen a 20 százalék alatti béremelés a várható inf láció alatt marad. Következésképpen itt még csak stagnálásról sem beszélhetünk, hanem további romlásról. A tanulás és az oktatás mindennapi feltételeinek kérdéskörét érinti a tandíjemelés szándéka is. A Néppárt ezzel a kérdéssel kapcsolatban többször kifej tette már álláspontját. Legutóbb Szabad György képviselőtársam terjesztett elő egy határozati javaslatot, melynek értelmében a parlament arra kellene hogy kötelezze a kormányt, hogy a tervezett tandíjemelést csak nagyon részletesen kidolgozott kompenzációs intézkedések életbe léptetésével egyidejűleg léptesse életbe, mert különben olyan következményei lesznek, amiről itt képviselőtársaim az előbb már szóltak. Tisztelt Képviselőtársaim! A Néppárt tisztában van azzal, hogy az ország pénzügyi helyzete, a magya r gazdaság állapota nem teszi lehetővé sem az oktatásügy szereplői életkörülményeinek jelentős javulását, sem az oktatásügy gyökeres reformjának nagymértékű finanszírozását. Ám éppen a szegényes feltételek ismeretében tartjuk elengedhetetlennek a közép- és hosszú távú reformfolyamat tartalmi problémáinak tisztázását. A szerkezeti változások, a módosuló képzésirányok, az új értékelési módszerek elemeinek lehető legharmonikusabb illeszkedését. A végig nem gondolt reformelképzelések, a kiérleletlen, kellően me g nem vitatott ötletek nemcsak azért okoznak kárt, mert fölösleges feszültségeket gerjesztenek az oktatás szereplői között, hanem azért is, mert sok időt, sok erőt és nagyon sok pénzt vonnak el haszontalan célokra. (Az elnöklést dr. Gál Zoltán, az Országgy űlés elnöke veszi át.)
