Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
2130 Igaz az, hogy a piacgazdaság kiépítésében a volt szocialista országok közül Magyarország járt az élen, ezt az előnyt, sajnos, nagyon is lerontja az a hátrány, hogy a magyar adósságállomá ny a volt szocialista országok közül - relatíve - az egyik legnagyobb. Egy ilyen helyzetben milyen következményei lehetnek, hogyha felborul a fizetési mérleg? Nos, ha van, aki a hiányt finanszírozza - még egy ilyen eladósodott ország esetében is , akkor n em biztos, hogy lesznek negatív következmények. A baj az, hogy a nemzetközi pénzügyi világ, okulva néhány ország csődjén, ezt a hiányt a továbbiakban nem hajlandó finanszírozni, ehhez külső források megtalálására csekélyek lehetnek a reményeink. Még akkor is, ha egyébként ezt a gazdaságpolitikát választanánk. Szomorú volt olvasni a nemzetközi cikkekben - annak idején, mikor Mexikó fizetésképtelenné vált , a gazdasági cikkekben a találgatásokat, hogy vajon melyik ország lesz a következő, amely Mexikót követ ni fogja. Bizony, legtöbbször Magyarországot említették e cikkeknek a szerzői. Ilyen feltételek mellett külső finanszírozásra nem lehet számítani, ez egy illúzió. Sőt, az a törekvés kell hogy jellemezzen mindannyiunkat, hogy ezt a csődhelyzetet el kell ker ülnünk. Nézzük a másik lehetőséget, az export és beruházások ösztönzését. Az export és beruházások ösztönzése több pozitív hatással is jár. Az egyik az, hogy nem rontja a külkereskedelmi mérleget. Ezen keresztül nem növeli az adósságállományt, tehát finans zírozható ez a gazdasági növekedés. Végül, de nem utolsósorban, javítja a versenyképességet. Itt és most, Magyarországon ez az ösztönző politika vállalható, s a szocialistaszabaddemokrata kormány pontosan ezt teszi. Másodszor vizsgáljuk meg, hogy a gazdas ági növekedésnek, az előbb vázoltak következtében, milyen feltételei lehetnének. Én legszívesebben két feltételt említenék. Ez a két feltétel: a stabilizáció és az államháztartási reform. Nézzük meg közelebbről a stabilizációt. Annál is inkább, mert a Magy arországon tavaly márciusban bevezetett stabilizációs politika szinte egyedülálló kuriózum a világban alkalmazott gazdaságpolitikai stabilizációs intézkedések között. Először is azért, mert nem járt visszaeséssel. Minden országban, ahol ilyen kiigazító lép ésekre kényszerültek, a GDP 510 százalékkal esett vissza. Magyarországon ez nem következett be. Legrosszabb esetben is, 1996ban nullaszázalékos lesz a növekedés, tehát stagnálás, de semmiképpen sem visszaesés következik be. A másik, hogy nem szabadult el az infláció. A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy azokban az országokban, ahol hasonló kiigazításokra került sor, ott bizony nem 2025 százalékos, hanem adott esetben 100 százalék fölötti, vágtató infláció szabadult el. A magyar gazdaságban az infláci ó magas volt ugyan, de még mindig kezelhető mértékű maradt. Harmadszor, nem nőtt számottevően a munkanélküliség. Azoknál az országoknál, amelyek csődhelyzetbe kerültek, és kiigazító lépésekre kényszerültek, a munkanélküliség mind számottevően megugrott, lé nyegesen több százalékponttal. Magyarországon ez számottevő mértékben nem nőtt. Magyarországon a társadalom egy súlyos árat fizetett - kétségtelenül - a kiigazító politika miatt. Ez pedig a reálkereset csökkenése, amely fájdalmas csökkenés volt, de a nemze tközi összehasonlítás tekintetében azt kell mondanom, hogy mégis viszonylag egy kisebb ár volt ahhoz képest, amit - mondjuk - más eladósodott országok fizettek. A másik jellegzetessége ennek a stabilizációs politikának pedig az volt, hogy megelőző jellegű. Nem egy csődhelyzetet kezelt, épp ellenkezőleg, egy pénzügyi válságot kívánt megelőzni. Természetesen a közgazdászok és a politikusok, amikor vitatkoznak arról, hogy ez a válság elkerülhető vagy elkerülhetetlen lett volna, ennek következtében, annak függv ényében, hogy milyen választ adnak erre a kérdésre, minősítik a meghozott áldozatokat fölöslegesnek vagy pedig elkerülhetetlennek. Akik előrenéznek, és felelősen gondolkodnak, azok tudják, hogy ezeket az intézkedéseket vállalni kellett. A fájdalmas döntése ket meg kellett hoznunk azért, hogy elkerüljük a még rosszabbat, és azért, hogy a jövőt megalapozzuk.
