Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2123 a mi megakadályozza az együttműködést - a magyar társadalom zömével, a jövedelemtermelő népességgel. Ha bármelyik oldalon a konfliktus kiéleződik, az katasztrofális következménnyel járna. A követelmények mind a két oldalon nagyon nagyok. Tudom, hogy számtala nszor beszéltek már arról, hogy mi is ennek a nagyon nehéz helyzetnek az oka, de én nem kerülhetem el - hiszen a tudás anyja az ismétlés , hogy az ezzel kapcsolatos lényeges kérdésekről itt újra beszéljek. Magyarország nem a jelenlegi kormány és alapjában véve nem is az elmúlt hat év kormányzásának a hibáiból van itt, hanem annak a helyzetnek a következményében, amit '89ben a szabad magyar társadalom megörökölt. Egy olyan gazdaság terheit kell viselni, amely 45 évig izolált körülmények között fejlődött. O lyan kapacitásokat épített ki, amelyek csak akkor voltak hasznosíthatók és akkor voltak alkalmasak arra, hogy jövedelmet termeljenek, ha importtal nem kellett versenyeznie, ha a világpiacra csak úgy juthatott ki alapjában véve, hogy a belföldi, illetve az egész úgynevezett szocialista birodalomban termelt nyersanyagkészletet elkótyavetyéli, és annak a révén jutott szabaddevizás exportbevételekhez. Egy olyan gazdasággal állunk szemben, amelyben a szovjet szuperhatalmi politika következtében a katonai megrend eléseknek nagyon nagy szerepe volt, és ezeknek a megrendeléseknek éppen úgy, mint az izolált helyzetnek, egyik napról a másikra vége szakadt. Tehát új feltételek között kell kialakítanunk a termelés és értékesítési szerkezetünket és nem kismértékben, hanem alapjában, gyökereiben kell megváltoztatnunk majdnem minden magyar vállalat működését. Ez a nagyon nehéz feladat együtt jár egy ígéretes, de legalább ilyen nehéz üggyel, hogy közben a tulajdonrendszer is átalakul. Mindannyian hiszünk abban - remélem - itt a teremben, és azt gondolom, hogy az ország többsége is bízik abban, hogy a magántulajdon alapján működő gazdaság a siker előfeltétele és a siker egyedüli lehetősége. Ugyanakkor nem lehet véletlennek tekinteni azt, hogy ezt az átalakulást, amit privatizál ásnak hívnak, nem most az utolsó hónapokban, hanem az átalakulás egész időszakában a magyar társadalom nem kedvelte, és nem a hatékonyság növekedésének, az új eredmények elérésének, eszközének tekintette, hanem egyesek meggazdagodásának útját látta benne é s a korrupciót vélte benne fölfedezni. Ilyen körülmények között átalakítani és sikeressé tenni a magyar vállalati struktúrát nem egyszerű feladat, és az előbbi hallatlanul nehéz feladatrendszerben ez a nehézségek fokozásával, hatványozásával jár. Ezekre a nehézségekre épül rá az, amiről már említést tettem, hogy az előző kormányzatoktól - a '89. előtti kormányzatokról beszélek , egy hallatlanul nagy adósságállományt is örökölt az ország, amelyet akkor, ha fenn akarjuk tartani a működőképességét a gazdaságnak, finanszíroznunk kell. Ismert dolog, hogy Magyarország az elmúlt években nem tudott pozitív külkereskedelmi és fizetési mérleget fölmutatni, márpedig mindaz, amit a deficites fizetési mérleggel finanszíroztunk, az elmaradt volna abban az esetbe n a magyar gazdaság anyagigépi ellátásából, hogyha fölmondjuk az adósságállomány finanszírozását. Tehát nem 20 százalékos nemzetijövedelem- vagy GDPvisszaeséssel kellett volna számolni ebben az esetben, hanem ennél sokkal nagyobbal. Ez - zárójelben - öss zefügg azzal a kérdéssel is, hogy mi is Magyarország helyzete más országokhoz képest? Azok az országok, amelynek nem kellett ilyen adósságot kiszolgálniuk, vagy amelyek képesek voltak még az átalakulás előtt az adósság visszafizetésével egy kedvező feltéte lt teremteni és nem deficites a fizetési mérlegük, azok ebből a szempontból előnyösebb helyzetben vannak. De ne irigyeljék Magyarországon Csehszlovákiát vagy Lengyelországot, mert nagyon vitatható, hogy ténylegesen kedvezőbb helyzetben vane ott az állampo lgár. Hogyha nem '89et tekintjük az
