Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2124 alapnak, hanem '80at, akkor bizony a lengyel helyzet nem jobb, mint a magyar, hanem valamivel rosszabb. (10.20) És hogyha az úgynevezett szocialista átalakulási időszak előtti időt vesszük figyelembe, akkor nem kétsége s, hogy a cseh helyzet sokkal rosszabb, mint a magyar. Csehország helyzete a világban ma kedvezőtlenebb egy '38as bázison számítva, mint amilyen Magyarország helyzete a saját '38as bázisához képest. Ezzel nem azt akarom mondani, és határozottan nem is az t mondom, hogy nyugodjunk bele a helyzetbe, hanem vegyük tudomásul, hogy akik átéljük ezt az átalakulási időszakot, azok vállára nagyon nagy súly, nagyon nagy teher nehézkedik, és nem tudunk kitérni ennek a tehernek a viselése elől. Az az állítás, hogy ann ak következtében, hogy ezek a terhek azt eredményezik, hogy a bérek csökkentek, hogy a jóléti intézmények: az iskolarendszer, a nyugdíjrendszer, az egészségügy és a többiek bajban vannak, az, hogy az állami kiadások, a közvetlen állami kiadások, teszem azt , a rendőrség kiadásai nem növekedhetnek olyan mértékben, mint ahogyan azt a rend megkövetelné, ez objektív adottság, amin nem lehet változtatni, és valóban csak a növekedés megindulása után, sőt a hosszú ideig tartó, 345 százalékot meghaladó éves növeke dési ráta elérésének időszakában fogjuk tudni lényegesen enyhíteni. Nincs értelme a nehézségeket egy kormánypolitika hibájának fölróni, a nehézségek objektívek, elkerülhetetlenek, és ha a nehézségeket nem tudjuk vállalni és a nehézségek vállalása mellett n em tudunk olyan politikát folytatni, ami gazdasági növekedést teremt az országban, akkor Magyarország helyzete a világban nem javulni, hanem romlani fog. Ezért én arra hívom fel kedves képviselőtársaim figyelmét, mint ahogy a magyar állampolgárok figyelmét is fölhívom, hogy ezek a nehézségek, amelyekről beszélünk, amelyekről jogosan lehet szomorú hangon szólni, elkerülhetetlenül terhelnek bennünket. Nem tudunk olyan költségvetést csinálni, és nincsen olyan hatalom a világon, amely a magyar feltételek között olyan költségvetést tudna csinálni, amely az itt szomorúan megfogalmazott költségvetési problémákra olyan választ adna, amelyet könnyen és egyszerű szívvel elfogadhatnánk. Mi annak az előfeltétele, hogy jó egy költségvetés Magyarországon? Én azt hiszem, h ogy elsőrendű feladata az, hogy a beruházásokat ösztönözze, és ennek a költségvetésnek nagy előnye, hogy mind az állami területen, mind a magángazdaság területén elég sokat tesz meg a beruházások ösztönzése érdekében. Ha én bírálom ezt a költségvetést, akk or azért bírálom, mert még nem talált elég eszközt arra, hogy ezt a folyamatot még gyorsabbá tegye. Ebben a folyamatban azonban tudnunk kell, hogy nem egyedül az állam és nem egyedül a költségvetés az, ami változtatni tud a helyzeten, a támogatásokkal, a g aranciákkal és az adók csökkentésével, hanem a gazdálkodóknak, a gazdasági élet résztvevőinek is nagyobb aktivitása is szükséges. Tudnia kell minden magyar gazdálkodónak, hogy ha ma állampapírok tartásával kockázatmentesen jövedelemhez jut, és ez a kockáza tmentes jövedelem biztosabb jövedelem számára, mint a befektetés, ha a saját gazdasági erejét növelni akarja, a gyerekei és a jövője számára biztonságos helyzetet, akkor nem állampapírokban kell tartania a pénzét, hanem munkaalkalmakat teremtve, kapacitáso k létesítésével kell dolgoznia. És ebben a vonatkozásban az állami ösztönzés ma még gyönge, javul, de nem elégséges, és ebben a vonatkozásban az államot, a Pénzügyminisztériumot nem indokolatlanul érinti bírálat. De tudni kell, hogyha istenien csinálnák az ok az urak és hölgyek a tevékenységüket, akkor is a másik oldalon való aktivitás, és a jelenleginél nagyobb aktivitás nélkül nem lehet eredményeket elérni. Erre az aktivitásra szükség van. A másik fontos feltétele a sikeres költségvetésnek az, hogy a társa dalom leszakadó rétegeinek helyzetén igyekezzék, és ne csak igyekezzék segíteni, hanem sikeresen segítsen. A mai helyzet nem alkalmas arra, és ezt tudomásul kell venni, hogy az átlag állampolgár jóléte lényegesen javuljon. Örülhetünk, ha súlyos bércsökkené sek után a jövedelmek stabilizálása az átlag állampolgár helyzetére jellemzővé válik. A magyar jövedelmi viszonyok azonban nagyon szórtak, s a
