Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2122 Kedves Képviselő Úr! Hogyan történik a demokrácia jegyében az, hogy a Köznevelési Tanácsot, amit hajdanán szakmai szervezetek, a Tudományos Akadémia és a felsőoktatás képviselői választottak meg, most a miniszter úr kijelöli az egy harmadát, mert zavarja a demokrácia, és így tovább, és így tovább. Tisztelt Képviselő Úr! Hogyha valakinek vaj van a fején, akkor ne menjen a napra, ahogy szokták mondani. Ezt mondani ebben a parlamentben, hogy a kulturális kormányzat nem avatkozott bele a kultúrába kézi vezérléssel, az azt gondolom, hogy olyan méltatlan. Próbáljunk meg legalább igazságosak lenni ebben a nehéz helyzetben, és próbáljuk meg legalább nem letagadni, amit az egész ország tudott. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Tardos Márton képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék visszatérni azokra a gazdasági kérdésekre, amelyek valójában a '97. évi költségvetés alappr oblémáit jelentik. Azt gondolom, hogy a vita közepén mindenki számára világos, hogy az ország még nem érkezett el a gyors növekedés és a nyugodt stabilizáció időszakába, amikor csak a részletkérdések és nem az alapprobléma megoldása a feladat. A költségvet és, a '97. évi költségvetés terve azt tükrözi, hogy súlyos nehézségek vannak az ország gazdaságában, a társadalomban, és két nagyon nagy akadállyal kell egyszerre megküzdenie annak, aki a költségvetést megtervezi. Magyarország egy olyan ország, ahol a gazd aság súlyosan visszaesett, és nemcsak a gazdaságvisszaesés miatt vannak problémák, a gazdasági jövedelemtermelés csökkenése miatt vannak az országban problémák, hanem annak következtében is, hogy a társadalmat súlyos adósság terheli, és az adósság költsége i azok folyóköltségként jelentkeznek a költségvetésben. (10.10) Úgy kell rendet teremteni az országban, hogy az adósság finanszírozása és finanszírozhatósága ne okozzon gondot, ne okozzon nagyobb nehézséget a kelleténél, ne okozzon újabb drasztikus visszae sést. Tehát kezelni kell az adósságot, miközben minden területén az életnek új és új követelmények finanszírozása is a feladat. Az egészségügyben, a kultúrában, az egyetemi és középiskolai oktatásban, és nem sorolom a sorát azoknak a problémáknak, ahol a f inanszírozás újabb és újabb feladatokat jelent a csökkenő költségvetési bevételekből. Magyarország költségvetése a nyugateurópai normák szerint egy elfogadható költségvetés. Sőt, az elsődleges egyenlege annyira pozitív, hogy az kiemelkedő az európai orszá gok sorában. A deficit nagysága még az adósságterhek figyelembe vételével is megfelel annak az átlagnak, ami Európában kialakult. A helyzettel mégsem lehetünk a költségvetés és a finanszírozhatóság oldaláról megelégedve, két oknál fogva. Egyrészt mert ez a költségvetés még nagyon sok gondot görget tovább a következő évekre, és ez a költségvetés még nem tudja megfelelően finanszírozni azt, amivel mindannyian egyetértünk, hogy finanszírozni kellene, ez pedig a stabilizáció és a növekedés feltételeinek a megte remtése. Jó lenne, ha hasonló vagy még kisebb deficit mellett lényegesen nagyobb eszközök jutnának erre a célra is. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a pénzügyi kormányzatnak, az ország Országgyűlésének olyan költségvetést kell előterjesztenie, illetve elfo gadnia, amely Szkülla és Kharübdisz között viszi tovább a hajót, navigál. Az egyik oldalon szembe kell nézni avval, hogy nem kerülhet éles konfliktusba a hitelezőinkkel és a másik oldalon nem kerülhet konfliktusba, éles konfliktusba - olyan konfliktusba,
