Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
2114 Ezt néhány számmal szeretném bizonyítani. Az egy főre jutó személyi jöv edelemadó településtípusonként rendkívül nagy szórást mutat. A kistelepüléseken, a községekben ez 3784 forintra tehető a '97. évi költségvetésben vélhetően, a nagyközségekben ez 5119 forint, a kisvárosokban 6396 forint, a nagyvárosokban valamivel több mint 9000 és a fővárosban több mint 13 000 forint. Tehát én azt gondolom, amikor ezeket a számokat megvizsgáljuk, akkor világossá válik, hogy itt valamilyen kiegyenlítő funkciót megjeleníteni szükséges. Ez az első lába a kinyíló különbségeknek, és az első oka. A második, amelyet elemezni kell és figyelembe kell venni, az iparűzési adó, illetve a helyi adóbevételeknek az egésze. Amikor az elmúlt évben módosította az Országgyűlés a törvényt, a kerettörvényt, és lehetővé tette, hogy az önkormányzatok egy nagyobb i ntervallumon belül gondolkodjanak arról és döntsenek arról, hogy megemelike a helyi adót, ezen belül is az iparűzési adót, akkor az önkormányzatok jelentős része, amelyik tehette, élt ezzel a lehetőséggel. Azt gondolom, hogy nagyon helyesen. (9.30) Ugyana kkor a helyi adó és az iparűzési adó ugyanazt a tendenciát mutatja, mint a személyi jövedelemadó. Ha összevetjük akár egyenként is a településeket, ki lehet mutatni azt az összefüggést, hogy ahol magas a személyi jövedelemadó, ott magas a helyi adó is, és ezen belül is az iparűzési adó. Itt nem fogom önöket már ugyanolyan számsorral terhelni, mint amit az előbb megtettem a személyi jövedelemadónál, mindösszesen azt szeretném elmondani, hogy a legnagyobb és a legkisebb kategória között az iparűzési adóban tö bb mint hatszoros a különbség. És most itt nem egyes településeket mondtam, hanem a községek és a főváros közötti különbséget. A harmadik lába a különbségeknek: ez nem folyamatos, ez egyszeri, ez a privatizációból az önkormányzatoknak juttatandó vagyonhány ad, amely ugyancsak rendkívül nagy szórást mutat, és rendkívüli nagy differenciálást jelent, hiszen vannak olyan megyék, ahol az önkormányzatoknak 5 százaléka, azaz a települési önkormányzatoknak 5 százaléka az, amely érintett ilyen formában - ez most a be lterületi földingatlanokra vonatkozik , de ugyanez elmondható a közműprivatizáció önkormányzati bevételét illetően is. Tehát ezt is érdemes megnézni, hogy ez milyen hatással van az önkormányzati bevételekre, az önkormányzatok vagyonára, hiszen ez is egy rendkívüli nagy távolodást és szórást jelent. Tehát amikor ezt a három lábát a különbségek növekedésének bemutattam, akkor azt gondolom, hogy megalapoztam azt az állítást, hogy a költségvetésnek, a kormánynak törekedni kell arra, hogy a különbségeket valam ilyen módon kiegyenlítse, és megteremtse annak a lehetőségét, hogy a szerényebb jövedelemtermelőképességgel rendelkező önkormányzatok is részesüljenek olyan forrásokban, amelyből a közfeladataikat el tudják látni. Amikor erről beszélünk, akkor ellenzéki k épviselőtársaink azzal vádolnak bennünket nemegyszer, hogy a kormány imád újraelosztani ahelyett, hogy szabadjára engedné a helyi települések fantáziáját, és a helyi bevételek növekedésében gondolkodna. Én azt gondolom, hogy amikor ennek a kötelezettségéne k - az újraelosztás és a kiegyenlítés kötelezettségének - tesz eleget a kormány, akkor ezeket az érveket tartja szem előtt. Azok a példák, amelyeket elmondtam a településtípusok között, ezek megjelennek Budapesten, a fővároson belül is, hiszen a kerületek között is olyan különbségek alakulnak ki ezen okokból, amelyet valamilyen módon kezelni kell, és én biztos vagyok abban, meg vagyok arról győződve, hogy a forrásmegosztás rendszerét újra kell gondolni, végig kell gondolni, hogy ez hogyan, milyen eszközökke l, milyen technikákkal kezelhető. Mit tett tehát a kormány ennek érdekében? Az 1997. évi költségvetésben - mint ahogy már az elején a személyi jövedelemadóról szólva elmondtam - a 25 százalék helyben maradó rész helyett 22 százalékra állítja be most ezt a helyben maradó részt a költségvetés, ezért is érthetetlen számunkra az
