Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP):
2107 Az államháztartás 36. § b) pontja: nem történik meg a teljes körű bemutatása a költségvetési évet követő két év vár ható előirányzatainak. Az államháztartás 36. § c) pontja: a körülírt számviteli hiányosságok a felelőtlen vagyonkezelésen és az ország pénzügyi irányításának gondatlanságán kívül felvetik mint minimumkörülmény, a büntető törvénykönyvről szóló, többször mód osított 1978. évi IV. törvény 298. §ában foglalt számviteli fegyelem megsértésének mint bűncselekménynek alapos gyanúját. (8.50) A törvény szövege és a jelen szabálytalanságok alapján megállapítható annak alapos gyanúja, hogy a számviteli törvényen alapu ló beszámolási kötelezettség megszegésével a Magyar Köztársaság vagyoni helyzetének áttekintése, illetve ellenőrzése igen nagyfokban megnehezül. De fogalmazhatunk úgy is, hogy annak, aki felelősséggel akarja a költségvetési tervet áttekinteni vagy néhány é v múlva rejtett hatásait ellenőrizni, számára mindkét eljárás tekintetében meghiúsult eljárási eredmény várható. A központi költségvetés tervezett GFSjellegű hiánya 301,7 milliárd forint, ami az államháztartás folyamatos működéséből származik. Az államház tartással ellentétben lejáró adósságállomány miatt felmerült törlesztési kiadásokat a fenti deficit nem tartalmazza. A központi költségvetés összes finanszírozásigénye 1997ben a tervek szerint 698,6 milliárd forint. A kibocsátandó értékpapírok, illetve hi telek összetétele rögzítésre nem került. Ám a deficit alakulásában a következőket figyelembe kell venni: az ÁPV Rt. 1997. január 1jére prognosztizált vagyona névértékben 800 milliárd forint. Figyelembe véve a tartósan állami tulajdonban maradó, 350 milliá rd forint összegű vagyont, továbbá a rövid távon nem értékesíthető 65 milliárd forintos vagyontömeget, így 1997. évre 385 milliárd forintos vagyontömeg marad értékesítésre. Az 199495. évi privatizációs trendek alapján az állami vagyon 60 százalékos árfoly amértéke volt értékesíthető. A fentiek alapján megállapítható, hogy sem a 800 milliárd elméleti vagyontömeg, sem a 385 milliárd forintos vagyon várható 60 százalékos eladási értékei a központi költségvetés 698,6 milliárd forintos finanszírozási igényét nem fedik le. Az 1997re tervezett 385 milliárd forintos vagyontömeg 60 százalékkal kalkulált eladási ára pedig a GFSrendszerű 302 milliárd forintos költségvetési deficit 80 százalékát sem éri el. A költségvetési hiány fedezetére állami vagyontömeg nem áll r endelkezésre. Az ország felélte a vagyonát. A központi költségvetés viszont növekvő mértékben veszteséges. A veszteséges növekedésnek nincs tovább vagyonfedezete. Az ország gazdálkodása 1997. évben végveszélybe sodródik. Ez a folyamat '86tól kezdve megáll íthatatlanul befolyásolja a magyar költségvetést. A készpénzbevételi előirányzat 1997ben maximum 183 milliárd forint. Az ÁPV Rt. tervezett készpénzes befizetése a költségvetésbe 72 milliárd forint. A készpénzbevételi előirányzat megalapozottságát az Állam i Számvevőszék az egyes, eladásra kijelölt cégek tételes megvizsgálásával is ellenőrizték. Elfogadhatatlan az, hogy az ÁPV Rt. a szóban forgó cégek sajáttőke, jegyzetttőke- és várható eladási árak értékét rendelkezésre bocsátotta, ám nyilvánosságra, így az Országgyűlés rendelkezésére bocsátását nem engedélyezte. Ezen megkötés miatt az ÁSZ vizsgálati ellenőrzése, de így a parlament rendelkezésre álló költségvetési törvény privatizációs összefüggései szakmailag alaposan nem ellenőrzöttek, hiányosak. Felelős döntés alapjai nincsenek meg. A privatizációs bevételek ellenőrizhetetlensége a költségvetés bevételi oldalán negatívan befolyásolhatja, ám a költségvetési bevételek felől közelítve a deficit 302 milliárd forintos mértékét, további hiánynövekedés is elkép zelhető. (Sic!) Ugyanis a betervezett adók túlzott kormányzati optimizmust mutatnak. A vám- és importbefizetések területén az 1997. évi előirányzat 181 milliárd forintos beállítása és a törvényjavaslatban 15 milliárd forint értékű többlet vámhatósági intéz kedések eredményeként, aminek reális foka kétséges, ugyanis az eddigi végrehajtási eredmények alapján ez a többletbevétel nem megalapozott. Az eddigi gyakorlati megnyilvánulások inkább azt mutatják, hogy kormány inkább a feketegazdaság mellett van, mint el lene. Ezt alátámasztja az, hogy a szervezett
