Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
1876 egyszerű, egyre szegényebb emberek egyre nagyobb rétegű, a társad alom egyre nagyobb rétegét jelentő szegényeknek a szó szerinti fillérjeire, igen kis összegeire. Tehát ne engedje meg semmiképpen ez a társadalom azt, hogy olyan különbségek, olyan feszültségek keletkezzenek, amelyek sajnos ennek a kormányzati ciklusnak a közepére ebben a társadalomban keletkeztek. Tehát végezetül: ezt a költségvetési javaslatot nem tudjuk elfogadni, de bízunk abban, hogy ez az ország végül is megtalálja a helyes gazdaságpolitikát, és ezen alapulva - és ebben szeretnénk mi segítséget nyújta ni - végül is meg tudjon fordulni a szegénység terjedésének igen negatív tendenciája, és jobb létről beszélhessünk, lehetőleg nemcsak nagyon távoli időkben, hanem közelebbi időben is. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Soron következik Gaál Gyula képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. A képviselő úr rendelkezésére álló idő 17 perc 50 másodperc, de megkérem képviselő urat, hogy az Európai Parlament elnökének megérkezésekor fejezze be, illetv e szakítsa meg előadását. Megadom a szót. GAÁL GYULA (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés, Hölgyeim és Uraim! Élve a felszólalások váltakozó kormánypárti és ellenzéki rendje által nyújtott lehetőséggel, elöljáróban én is szeretnék reagálni né hány itt elhangzott megállapításra, elsősorban természetesen azért, hogy valóban vita lehessen a költségvetési vita, és ne egymás mellett elhangzó, párhuzamos deklarációk sorrendje. Néhány pontatlansággal szeretném kezdeni, aztán az elvi kérdésekről is. El hangzott itt a kettővel ezelőtti vagy hárommal ezelőtti hozzászólásban, hogy a csúszó leértékelés miatt még mindig 25 százalékos az infláció. Két állítás van ebben a mondatban, mind a kettő tévedés. Nem 25 százalékos az infláció, hanem annál kevesebb, és n em a csúszó leértékelés miatt, hiszen nem a leértékelés okozza az inflációt, hanem az infláció miatt kell leértékelni. Tehát a leértékelés követi az inflációt, nem pedig okozza azt. Ezt a félreértést jó lenne egyszer és mindenkorra tisztázni. A másik ilyen probléma, ami elhangzott, úgy szólt, hogy a 2000 milliárd forint belső államadósság kamatterheit ez a költségvetés az adózó népre terheli, ami megengedhetetlen úgymond, és itt felidéződött az a tavalyi költségvetésben lezajlott vita, hogy a privatizációs többletbevételek által mit célszerűbb finanszírozni: adósságcsökkentést, vagy gazdaságélénkítésre lehet fordítani. Szeretném világossá tenni, és ez előjött, ez az ügy Csépe Béla képviselő úr hozzászólásában is, tehát szeretném világossá tenni, hogy egyrész t minden olyan teher, ami közteher, senki másra nem hárítható, mint az adózó népre. Tehát azok a szlogenek, amik arra utalnak vagy célozgatnak, mintha valaki más is megfizethetné az állam helyett az állami köztartozásokat, ezek félrevezetőek, indokolatlano k, és azt az érzést kelthetik vagy sugallják a hallgatóságnak, minthogyha lenne erre valami csodaszer, hogy ne az adófizetők közössége, a társadalom fedezze ezeket a közkiadásokat. Ilyen javaslatot természetesen nem hallottunk, amelyik megoldást nyújtott v olna arra, hogy ki fizesse a társadalom közös terheit, hogyha nem az adózó nép. A másik része ennek a vitának - ahogy elhangzott , hogy ez a költségvetés növeli a kamatterheket. Nem a költségvetés, és nem ez a költségvetés növeli a kamatterheket - ezek a kamatterhek vannak, és elsősorban amiatt vannak, mert a korábbi évek költségvetései megengedték azt a luxust, hogy a kiadások elszakadjanak a bevételektől, és az elmúlt években, '9095 között nagyon nagy mértékű adósságnövekedés, belső adósságtehernöveked és valósult meg az országban, a kamatterhek emiatt vannak, és nem pedig ez a költségvetés okozza. Ez a költségvetés kénytelenkelletlen szembenéz ezzel a teherrel, és valamilyen megoldást keres rá. Az, hogy képviselőtársam hivatkozott a gazdaságélénkítés k ontra adósságtörlesztés vitára, hát két szempont miatt volt értelmetlen hivatkozás. Egyrészt azért, mert éppen az adósságcsökkentés
