Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SOÓS GYŐZŐ (MSZP):
1870 is - és várhatóan a parlamenti vita során is - hozzá kívánnak szólni az agrártámogatások kérdésköréhez, az önkormányzati támogatási rendszerhez, a családtámogatáshoz. Ez a vita a személyi jövedelemadó törvény keret ében is folyik jelenleg a parlament előtt, és szó volt korábban képviselőtársam hozzászólásában is, a gyermekkedvezmény és családi pótlék ügyére utalok. De más területeket is említhetnék. Most azonban még szólni kívánok a költségvetés makrogazdasági mutató iról és a gazdaságpolitika célkitűzéseiről. Megalapozatlan és megtévesztő lenne az elért stabilizációs eredmények után egy erőltetett, alá nem támasztott gazdasági növekedés célkitűzése. Ennek káros hatásait megtapasztaltuk 19931994. években. S akkor is, 1994ben 3 százalék alatti GDPnövekedést sikerült eléri. S ennek az ára az egyensúlyromlás volt. Az elmúlt két évben valóban alig érzékelhető volt a gazdasági fejlődés. De azért nullánál valamivel több az ez évi növekedés. De mi ezt is eredménynek tartjuk . Az az eredmény ebben, hogy a GDP változása nem váltott át negatív irányba. Gazdaságpolitikánk tehát a megalapozottság, a kiszámíthatóság politikája. S a gazdaság fejlődése is megindul 1997. évtől. Először csak 2 százalékban, majd 199899től 35 százalék os mértékben. Ehhez a reáljövedelem és az egyéni fogyasztás 1997. évi 0 százalékos változása vagy 12 százalékos növekedése várható. Tehát nincs további romlás. Hosszú folyamat lesz, ez biztos. Legfőbb közellenségünk az infláció. Ennek 1997 előtti alakulás áról már szóltam. Biztató az a tendencia, ami az infláció alakulásában nyomon követhető. Minden remény megvan arra, hogy 1999re elérjük a lélektanilag is bűvös 10 százalékos határt. Azért tartom fontosnak ezeket a folyamatokat kiemelni, mert világossá kel l tennünk, hogy a gazdaságpolitikában csodák nincsenek. Csak több évre tudatosan felépített stratégiával lehet eredményeket elérni. E folyamatban még számtalan fájdalmas intézkedés várható. A parlamenti vitában is fogjuk hallani a család- és nemzetellenes és a hasonló jelzőket. (11.10) De ezt a fájdalmas utat akkor is végig kell járnunk. Mennyire megalapozott ez a javaslat, illetve azok a folyamatok, amik elkezdődtek, s 1997ben és az utána következő években várhatók? Hangsúlyozom, nem rózsaszín álomvilágot fest a költségvetés. De határozott irányú fejlődés és életszínvonaljavulás bontakozik ki. Tudom, hogy sokan nem értékelik a különböző gazdaságkutatók prognózisait. Szeretnék azonban ezek közül kettőre, a megnevezésük nélkül, hivatkozni. Kérem képviselőtá rsaimat is, hogy tanulmányozzák ezt, megjelent a sajtóban. Valamennyi fontos mutatószámban visszaigazolják a kormány előterjesztésének prognózisait. Számomra ezek a kutatási megállapítások növelik az előterjesztés hitelességét, és a gazdaságpolitika helyes ségét is igazolják. Végül szeretném jelezni, hogy a frakción belül sem egyértelmű néhány nagyon fontos részletkérdés támogatottsága. Ezeknek a vitáknak egy része a parlamenti nyilvánosság előtt is meg fog jelenni. Egy dologban azonban egyértelműen egységes ek és határozottak vagyunk. Ez pedig a megkezdett gazdaságpolitika folytatása, végigvitele. Erről az útról az egész ország, a nemzet érdekében nem mondhatunk le. Nem mondhatunk le akkor sem, ha valóban meglévő elégedetlenséget politikai támadásokra használ ják is ki. Végül kérem képviselőtársaimat, hogy a parlamenti vita során javaslataikkal, véleményükkel az előterjesztés jobbítását segítsék elő! Arról a frakció nevében is biztosíthatom ellenzéki képviselőtársaimat, hogy nem zárkózunk el azoktól a reálisan megvalósítható javaslatoktól, amelyek nem ellentétesek az egyensúlyi követelményekkel, illetve a gazdaságpolitika célkitűzéseivel, különösen pedig nem rontják azokat az eredményeket, amikről Pető Iván is beszélt. Tehát nem növelik a kiadásainkat, nem növel ik az adósságot, adósságspirált, és nem növelik az állam újraelosztó szerepét. Csak így kerülhető el, hogy a megalapozott mértékű növekedés
