Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
1871 meginduljon, és ne kelljen majd ismét stabilizációs csomagokat tárgyalni a parlamentnek. Köszönöm szépen. (Taps a ba l oldalon.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csépe Béla képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésével kapcsolatban először is azt az alapve tő megállapítást szeretném tenni, hogy a társadalom, a gazdaság és a költségvetés háromszögében mindenkor a prioritás a társadalmat s a gazdaságot illeti meg. Ezzel nem akarom lebecsülni a költségvetés fontosságát. A társadalom létfontosságú intézményei ke rülhetnek szóba a költségvetés tárgyalásánál. Létfontosságúról beszélek: egészségügy, oktatás, és az is, hogy a társadalom egyáltalán fenn tude maradni, növekedni tude. A gazdaság azért mindenkor prioritás a költségvetéssel szemben, hiszen gazdaság nélkü l, gazdasági eredmények nélkül nincs pénz, amit egy állam elkölthet. Mindezek ellenére a költségvetés nemcsak prezentációs ügy, hanem igen fontos dolog, hiszen ebben történik törvényileg szabályozva az, hogy az állam bevételeit hogyan és mire költi el. Úgy gondolom, hogy a jövő évi költségvetés benyújtása eléggé kiélezett helyzetben történik. Nemcsak azért, mert ez a parlamenti ciklus utolsó előtti évének a költségvetése, ez egy teljesen másodrendű dolog, hanem azért, mert tulajdonképpen a pénzügyi kormányz at ebben a költségvetésben is és egyéb területeken is most érkezett el ahhoz a ponthoz, hogy igazolni tudja azokat a megszorító intézkedéseket, amelyeket a nagyon is jogos egyensúlyjavítási szándék szellemében, elsősorban 1995 elején hozott. Tehát ez az üz enete ennek a költségvetésnek, hogy a kormányzat azt mondja a társadalom felé, hogy megérte a megszorításokat bevezetni, hiszen most megalapozódott a gazdaságnak a növekedése, és abból végül is jöhet majd a felvirágzás. Ez az első számú üzenet, hallottuk a z előterjesztésben, kormánypárti képviselők hozzászólásában. És valóban, ebben a költségvetésben olyan eredmények vannak már kitűzve, amelyeket tulajdonképpen örömmel lehet üdvözölni, akár a gazdasági növekedés terén, akár a reálbérek alakulása terén - ezt nagyon meg kell mindjárt kérdőjeleznem - a beruházások növekedése terén. Tehát azt lehetne mondani, hogy ez egy bizonyos fokig optimista költségvetés. Ugyanakkor mindjárt hozzá kell tennem, hogy ennek a költségvetésnek a benyújtása a tá rsadalmi feszültségek növekedésével együtt történik. Tehát amikor a kormány elérkezett ahhoz, hogy igazolja a megszorító politikáját, szembe kell néznie a társadalom növekvő feszültségeivel, amelyek kicsúcsosodtak a közelmúltban kipattant botrányok kapcsán . Ez is költségvetési téma, mert pénzről van szó. A már felszínre került Tocsikbotrányról a közvélemény tájékozódásom szerint körülbelül azt gondolja, persze óriási botrány, de valószínűleg nemcsak ez van, hanem több is, tehát lényegében most, erre az idő szakra megtörtént egy olyan tettenérés, amely az egyszerű embernek - akinek napi megélhetési gondjai vannak - azt mutatja immár tényszerűen, hogy van ebben az országban egy olyan réteg, amely óriási jövedelmekhez jut, miközben a kormányzat továbbra is a me gszorítások szükségességét hangoztatja. Ez egy olyan óriási ellentmondás, amely nyilván a társadalmi feszültséget növeli. Ezért egy kis merészséggel szabad legyen azt mondanom, hogy ennél a költségvetésnél be is vezethetnénk egy új mértékegységet, 0,8 mill iárd Tocsikegység, amellyel a költségvetésnek igen sok tételét szembe lehet állítani. (Zaj a bal oldalon.) Szembe lehet állítani, és ez nem demagógia, mert ebben az országban tetten érték azt a menedzserréteget, amely a társadalom kárára igen jelentős mé rtékben gazdagodik, és ez igenis
