Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SOÓS GYŐZŐ (MSZP):
1866 bebizonyosodott, sajnálatos módon a most beterjesztett anyag józan értékeléséből fakadóan ugyanez fog bekövetkezni ebben az é vben is. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Soós Győző képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. SOÓS GYŐZŐ (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az éves költs égvetés minden évben nagy érdeklődésre tart számot, hiszen az állampolgárokat közvetlenül érinti ugyanúgy, mint az adótörvények. Nagy figyelemmel kísérik a tévé nyilvánossága előtt is, ezért tartom szükségesnek, hogy az előttem szólt képviselő úrnak - Torg yán képviselő úrnak - két megjegyzésére reagáljak. Ugyanis olyan félreértésre okot adó megjegyzést tett, amit föltétlenül el kell oszlatni. Ez a privatizációs bevételekkel kapcsolatos felhasználás, amiről annak idején nagy vita volt a parlamentben, tehát h ogy mire használjuk fel a privatizációs bevételeket, adósságtörlesztésre, avagy valami másra. Ebben az MSZPfrakcióban is nagy vita volt annak idején, és itt szeretném bejelenti és emlékeztetni Torgyán képviselő urat arra, hogy ő is és a kisgazda frakció i s ezt megszavazta. Nagyon furcsállom azt, hogy most kifogásolja. Egyébként a véleményem az róla, hogy jól tette, hogy megszavazta, de hogy megszavazta akkor, és most pedig bírálja azokat, akik ezt így döntötték el, ez enyhén szólva szelektív emlékezőtehets égre utal, vagy valami egészen másra. A másik ügy az infláció kérdése. Szó nem volt arról, hogy 20 százalékos inflációt gondol a kormány vagy az MSZP ebben az évben. Valóban, arról szó volt, amikor Medgyessy Péter pénzügyminiszter lett, valóban beszélt 20 százalékos inflációról, de nem '96. éves szinten, hanem '96. decemberi szinten, az előző év decemberéhez viszonyítva. Ez várhatóan eszerint fog teljesülni. Az egyéves, '96. évi infláció pedig várhatóan 23 százalék körül fog alakulni, gazdaságkutató intézet ek véleménye szerint is. És akkor szeretném folytatni azzal, ami igazából a tisztem, tehát a költségvetéssel. Ugyanis sok minden elhangzott már, ami nem egészen szorosan tartozik a költségvetéshez, jó lenne egy kicsit tárgyszerűbben visszatérni ehhez a tém akörhöz. Én úgy gondolom, hogy nem lehet egyegy év költségvetését elszakítani hosszabb távú gazdasági folyamatoktól. A számokban is megjelenő hatása van az elmúlt évek, évtizedek gazdaságpolitikájának. Mindenki számára világos, hogy a rendszerváltás előtt i mintegy másfél évtized viszonylagosan konszolidált körülményeinek árát ma és holnap kell megfizetnünk. Ez a súlyos adósságteher az, ami alapvetően determinálja az 1997es költségvetés összeállítását is. Azonban szükségesnek tartom emlékeztetni tisztelt k épviselőtársaimat arra, hogy 1990 és 1994 között - tehát már a rendszerváltás után - a kétségtelenül népszerűtlen stabilizációs intézkedések elmaradtak. Sőt újabb teherként jelent meg a hitel- és adóskonszolidáció. Ennek hatásait is viselnünk kell, többek között 1997ben. Az emiatt megjelenő kamatteher éves összege meghaladja a 100 milliárd forintot már a következő évi költségvetésben is. Az elkerülhetetlenül szükséges stabilizációs intézkedések elmaradása veszélyes folyamatokat indított el. Nőtt az eladóso dás, közel 4 milliárd dollárra nőtt a folyó fizetési mérleg hiánya 1994ben. Az államháztartás összesített hiánya a GDP 8 százalékára nőtt, s ezt sikerült 1995ben 6,5 százalékra, az év végére várhatóan - és megint korrigálnék egy számot - 4 százalék mérté kre csökkenteni. Ezek a súlyos egyensúlytalansági tényezők vezettek ahhoz a felismeréshez és döntéshez, amit összefoglalóan stabilizációnak nevezünk. Az 1995. év elején végrehajtott stabilizációs intézkedések elhárították az egyensúlyvesztésből várhatóan b ekövetkező fizetésképtelenséget és gazdasági összeomlást. Tudtuk, hogy az intézkedések következményeként nő az infláció, csökken a reálkereset, csökken a fogyasztás, az életszínvonal, szűkülnek a szociális ellátások. Várható volt, hogy megtorpan a gazdaság egyébként is mérsékelt fejlődése. Mindez a stabilizációs gazdaságpolitika nehezen elviselhető negatív hatása. (10.50)
