Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SOÓS GYŐZŐ (MSZP):
1867 És mi a pozitív hatása? Pozitív hatása a fizetőképesség fenntartása, az adósságállomány csökkenése, a folyó fizetési mérleg hiányának kez elhető méretűvé csökkenése. Az említett 4 milliárd dollárról a folyó fizetési mérleg 2 milliárd dollárra, illetve az alá, körülbelül 1,52 milliárd dollárra csökken. Ugyanakkor az infláció a kezdeti megugrás utá n - ugye, 1995ben 28 százalékos volt - várhatóan az idén 23 százalékos lesz, és folyamatosan tovább csökken. Reálisan várható, hogy a jövő évben 1719 százalék között lesz az infláció - ahogy ezt a költségvetési törvénytervezet is tartalmazza , és folyam atosan tovább csökken. Az elmúlt évek gazdasági folyamatainak fellendítésével az 1997. évi költségvetésnek a törvényszövegben meg nem fogalmazott legnagyobb dilemmájára szeretném felhívni a figyelmet. Már a rendszerváltás előtti években is nyomon követhető egy folyamat, amely időnként stabilizációs intézkedéseknek a meghozatalát jelzi, majd a kedvezőtlen társadalmi fogadtatást követően korrigálták az intézkedéseket. Ez persze több kárt okozott, mintha nem történt volna semmi. Szokták ezt "stopgo" intézkedé seknek is nevezni. Nem kétséges, hogy ez a dilemma ma is valós. Mindannyian tudjuk, hogy az elért stabilizációs eredményeknek súlyos ára van, amit az ország lakossága, az állampolgárok fizetnek meg. Az ő áldozatvállalásuk, amit a miniszter úr a parlamentbe n a közelmúltban elismert és megköszönt. Tehát az áldozatvállalás nélkül semmilyen stabilizáció nem történt, nem történhetett volna meg. Más kérdés persze, hogy bekövetkezett volna még nagyobb rossz, ami a fizetésképtelenségben, a szuperinflációban, áruhiá nyban, teljes gazdasági és politikai összeomlásban jelent volna meg. A dilemma tehát, hogy folytathatóe a megalapozott tartós gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése, vagy sikeresen felpuhítható az 1997. évi költségvetés. Sokunk számára, és az MSZPfrakció számára a felvetett dillema létező, de nem valós. Nem engedhetjük meg, hogy semmivé váljon az elmúlt két év áldozatvállalása. Ez még akkor is így van, ha közeledünk a választásokhoz. Végig kell gondolni. Ha megtörténne a nem kívánt felpuhulás, sem mivé válnának a stabilizációs eredmények, mivel szembesülhetnénk 1998ban? Lennee még egyszer erő és lehetőség újrakezdeni? Biztos, hogy nem. Felelősen gondolkodó pedig ebbe az állapotba nem akarhatja hozni az országot. Akkor mégis, mit ígér nekünk az 199 7. évi költségvetési tervezet? És mi az, amire nem számíthatunk? Nem számíthatunk az életszínvonal látványos növekedésére, nem számíthatunk a szociális rendszer minőségi javulására, de nem számíthatunk jelentős gazdasági növekedésre vagy a fogyasztás növek edésére sem. Számíthatunk azonban a reálkeresetek szinten tartására, a reálkeresetek kétéves csökkenése tehát megáll 1997ben. Számíthatunk az egyéni fogyasztás csökkenésének megállására, bár a közösségi fogyasztás tovább csökken 1997ben, és a szociálpoli tikában számíthatunk a rászorultság elv hangsúlyosabb érvényesítésére. Nagyon fontos eredmény az adóterhek mérséklődése. Ez megjelenik az egyéneknél a személyi jövedelemadó törvényben és a vállalkozásoknál is, a társasági adóban. Éveken keresztül nem törté nt meg a személyi jövedelemadótábla valorizációja. Most a legnagyobb változás, hogy szerkezetében is megváltozik az adótábla. Fontos tehát, hogy minden kereseti kategóriában csökken az adóterhelés. Elsősorban azáltal, hogy az egyes adókulcsokhoz tartozó j övedelemhatárok magasabb összegben kerülnek megállapításra. Csökken a legmagasabb adókulcs is, de ez hatásában csak kisebb jelentőségű változás. Fontos azonban, hogy a tervezett 531 milliárd forintos adóbevétel az ez évi 480 milliárd forint körüli személyi jövedelemadóbevételt kisebb mértékben haladja meg, mint azt a bruttó keresetek növekedése indokolná. Az így a lakosságnál maradó összeg 30 milliárd forint körüli. A társadalmi igazságosság azt követeli meg, hogy az adózás alól kibúvókat sikerüljön betere lni a közteherviselés alá. Erre az adótörvénytervezetek intézkedéseket tartalmaznak. Erre részletesen az adótörvények
