Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1862 rendkívül munkaigényessé válik, fontos adatok hiányoznak, miközben rengeteg a felesleges információ, rengeteg a propagandisztikus leírás, aminek költségvetési törvényben el őfordulnia igazán nem lenne szabad. Sajnálatos, és ezt is le kell rögzítenem, hogy a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint végül is az előterjesztés propagandisztikus mivolta abból a tényből vonható le következtetésként, hogy a későkádárizmus hivatal nokainak szellemi terméke ez az előterjesztés, ami sajnálatos módon igen szembeötlő módon jelentkezik. Óriási ellentmondások jellemzik ezt a költségvetést, amelyek döntő része gondosan elbújtatva található a költségvetési törvényben. Ilyenek például: a köl tségvetés állítólag jövedelemátcsoportosítást hajt végre a vállalkozások javára, miközben tudjuk, hogy jelentős része a vállalkozókat illetően olyan terheket kénytelen viselni, amelyek egyáltalán nem a jobbítás irányában keresendők. Vagy ilyen elbújtatott szempont lehet, amelyet csak gondos munkával lehet a csomagból kihámozni, hogy az elvonás csökkentéséről beszél az előterjesztés, miközben 100 milliárd forintot akarnak a tb javára behajtani, illetve - mondjuk meg őszintén - sarcként kivetni. (10.20) Ugyan ilyen a törvénycsomagba elbújtatott és nehezen kibányászható része a költségvetési törvénynek, a forint csúszó leértékelésére vonatkozó része, hiszen egyfajta "közgazdasági csodarabbi" tettként kívánja feltüntetni a forint csúszó leértékelését, ekképp maga sztalja azt, és most ne tessék csodálkozni, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt tévénézők és rádióhallgatók, de hát ebből azt a következtetést vonja le, minthogyha az inflációt megszelídítené a forint csúszó leértékelése, hiszen a kiagyalója szerint ez a tulajdonsága következne abból, hogy kiszámíthatóvá teszi az inflációt. Igen ám, de - tenném én hozzá - azt senki nem vitatja, hogy az inflációs ütem, az valóban kiszámítható, mint ahogy az is, hogy a csúszó leértékelés kiagyalójának fogalma sincs a közgaz daságtanhoz, hiszen (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) nagyrészt a csúszó leértékelés miatt még mindig 25 százalékos az infláció üteme. És igen tisztelt képviselőtársaim, én úgy gondolom, hogy azok, akik ezt a kisgazda álláspontot most éppúgy nem értik meg, mint ahogy nem értették meg a korábbi költségvetés kapcsán történt felszólalásomat sem, nézzék meg, mennyire igazam volt a korábbi költségvetés kapcsán történt kritikai észrevételeimet illetően, és akkor talán kevésbé hangoskodnának, amikor nem vitás tényeket említek meg és emelek ki. Ugye, önmagában az a tény, hogy még mindig 25 százalékos az infláció Magyarországon, egyértelműen bizonyítja, hogy a forint csúszó leértékelését illetően teljesen tévúton jár a kormány. A költségvetés fogalmazója az ért is védi az ilyen forintleértékelést, hogy az ennek következtében árfolyamveszteségként keletkezett körülbelül 2000 milliárd forint belső államadósság további terhének viselését a magyar népre terhelje. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ez újabb 20 0 milliárd forint évi kamatfizetési többlettel jár, illetőleg ennyit jelent. Az 1995. év végén befolyt privatizációs többletbevétel kapcsán ebben a Házban igen nagy vita folyt azzal kapcsolatban, hogy adósságtörlesztésre kelle a privatizációs többletbevét elt fordítani, vagy pedig a Független Kisgazdapárt által előterjesztett országgyűlési határozati javaslatokat kellene elfogadni, amelyek a gazdaság élénkítését tűzték ki célul. Csupán emlékeztetem igen tisztelt képviselőtársaimat arra a tényre, hogy mi jav asoltuk és kiszámítottuk ennek gazdasági hatásait, tehát hatáselemzést is előadtunk, hogy miért kell a privatizációs többletbevételből 20 ezer többletlakást építeni; miként keletkezik abból 72 ezer többletmunkahely; felhívtuk a figyelmet az állami beruházá sban megvalósuló sztrádák építésének fontosságára, gazdasági hatására; az elmaradott régióknak az ország vérkeringésébe való bekapcsolására; a hosszú lejáratú, alacsony kamatozású, főleg munkahelyteremtő, kis- és középvállalkozókat segítő kölcsönök nyújtás ára. Sajnálatos módon akkor a kisgazda indítványok elutasításra kerültek, és a Ház MSZPSZDSZes többsége elfogadta az adósságtörlesztésnek a koncepcióját.
