Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
1857 (9.50) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az e gyes képviselői felszólalások következnek. A házbizottság ajánlása szerint az első körben a frakciók nevében először felszólalók részére 30 perc, a második, illetőleg a harmadik kormánypárti felszólaló részére 10 perc áll rendelkezésre. Az első körben a me gállapodásnak megfelelően kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót először Pető Iván frakcióvezető úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége, őt követi majd Torgyán József, a Független Kisgazdapárt részéről DR. PETŐ IVÁN (SZ DSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ellenzéki Képviselőtársaim külön is, természetesen. Vergődés és remény címmel jelent meg Kornai Jánosnak, az egyik legtekintélyesebb magyar közgazdásznak az utóbbi években született gaz daságpolitikai írásait tartalmazó kötete, s talán ezzel a két szóval, vergődés és remény, jellemezhetjük leginkább az előttünk fekvő jövő évi költségvetést is. Ez egyebek között azt jelenti, a költségvetésnek, s tágabban értelmezve a következő évnek vannak biztató elemei, de tudnunk kell, a mindennapi életben 1997ben aligha lesz érzékelhető a helyzet javulása. Vergődést jelez ez a költségvetés, mert kitűnik belőle, a költségvetésből, vagyis az adófizetők pénzéből fenntartott tevékenységekben, az oktatásban , a közigazgatásban, a rendfenntartásban, a honvédelemnél, az igazságszolgáltatásban, a szociális ellátórendszerekben, a családi támogatásban, a kultúra támogatásában az előttünk álló évben is fennmarad az a szűkösség, amiről már évek óta mondjuk: ha jövőr e is így lesz, az már az intézményrendszer működőképességét veszélyeztetheti. Talán a kiemelten kezelt oktatás a felsorolt területek közül az egyetlen, ahol nem az a helyzet, hogy 1997ben is újra kell gondolni minden intézményben a gazdálkodást, hogy kijö jjenek a reálértéken jó, ha szinten maradó, többnyire inkább csökkenő forrásokból. Halljuk majd a következő napokban, hetekben, mint ahogy az előző költségvetés és az azt megelőző kapcsán is: a kormány fűnyíró elvet érvényesít, mindenhol egyformán csökkent i a költségvetési kiadásokat. Miközben vergődésről beszélünk, azonban azt is látni kell: az ilyen kijelentések nem felelnek meg a valóságnak, nem tükrözik a valóságot. Ha szerény keretek között is, de differenciált a kormány. A reálértéken is többletforrás okhoz jutó oktatás mellett ott van a közbiztonság, amelynél reálértéken nem csökkennek tovább a kiadások, hosszú csökkenés után emelkedik a kutatásfejlesztés GDPn belüli támogatottsága, és ott van az átlagnál kedvezőbben elbírált területek között az igaz ságszolgáltatás, a vám- és adóigazgatás is. Nyilván senki nem vitatja ezen területek kiemelésének fontosságát, legfeljebb azt, hogy a csekély különbségtétel egyáltalán érzékelhető lesze. Meg persze jócskán hallunk majd az elkövetkező vitákban arról is, és nem is indokolatlanul sok esetben, hogy mi mindennek kellene még bekerülnie az úgynevezett prioritások közé. Vergődés ez a költségvetés, mert a kedvezményezettség oly szerény, hogy senki nem érezheti majd 1997ben, hogy érdemben javult a helyzete, hogy a sokéves megszorítás után most már pótolhatja veszteségeit. Sőt, az adófizetők pénzéből gazdálkodó intézmények többsége továbbra is jogosan mondja: romlottak vagy nem javultak lehetőségei, márpedig ez utóbbi a szűkösség évei után szintén romlásnak érződik. A remény mellett is vergődésről kell beszélnünk, hiszen nem téveszthet meg senkit, aki ismeri a tényleges helyzetet, az 1997es kilátásokat, hogy a kedvezőnek tudott fejlemények még jövőre sem érződnek a családok többségének pénztárcájában. Jómagam, aki tá mogatom a kormány gazdaságpolitikáját, bizonyosan nem hiszem, hogy az úgynevezett makrogazdasági mutatók javulása bárkit is érdekel, akinek napi megélhetési gondjai vannak, akire olyan intézmény van bízva, amely csak vergődni képes évek óta. Tisztában vagy unk azzal, hogy ez a gazdaságpolitika nem lehet népszerű. De a tisztességes politikusnak nemcsak a napi népszerűségre kell gondolnia. Tudni kell,
